2012 3.részA szakák népe felébred és viszi a tüzet más földekre is

A szakák népe felébred és viszi a tüzet más földekre is

3 rész

Vishnu Puránából szó szerinti idézet: A szakák népe felébred és viszi a tüzet más földekre is . Szakák, mi ez? Indológusok talán tudják, szaka alatt, az ókori indiai szövegek a szkítákat értik. Tehát a szkíták népe viszi máshová is a tüzet, a lélek tüzét.

Egy másik indiai szentirat szó szerint a következőket írja: A szakák ébrednek fel elsőként, ahogy évmilliókkal ezelőtt is ők vitték a fényt! Ez megjelenik egyébként babiloni jóslatokban is, itt a következőt mondják: Elsőnek Nimród népe tér magához, utána a többi. Nagyon izgalmas, nagyon érdekes ez. Természetesen a vaskori materializmus erre azt mondja, hogy ezek fantazmagóriák, miért hinnénk egy ókori jóslatnak?! Másrészt tudjuk, hogy évek óta mindent elkövetnek a magyarországi hivatalos tudományban, hogy: Na jól van, de mi hol vagyunk szkíták? Mi finn-ugorok vagyunk. Itt halász –vadász – madarász szibériai, meg különböző lakosság elemek vannak, és azt mondják, hogy nekünk a legközelebbi rokonaink az ún. szamojédok, akik szibériai eszkimók. Nem tudom, ki szereti annyira a telet, hogy eszkimónak érezze magát, én talán még sem.

Az is gyanús, hogy ha szamojédek, szibériaiak vagyunk, akkor hogy létezik az, hogy a népdalainkban, népmeséinkben, szimbolikánkban semmi olyan jelkép, vagy állat, vagy növény nincs ami az északi sarkhoz kötődik. Nem tudom tud-e valaki olyan népmesét, amelyben rozmár szerepel, netán jegesmedve? Egy csomószor elgondolkodtam, hogy ugye mi van Árpád vezér hátán?: Párduckacagány. Ha belegondolok…. nem jegesmedve prém van a hátán.

Meg egyéb szimbolikán is el lehet gondolkodni, hogy tulipános láda volt vidéken, és nem rénszarvasos, vagy zuzmós láda, a népdal is azt mondja, hogy felszállott a páva és nem azt mondja, hogy felszállott a siketfajd.

A finn-ugor elmélet igazából miért jött létre?

Politikai okból, a Habsburgok számára ez volt a legkényelmesebb a levert 1848 után, mert: - szó szerinti idézet egy korabeli jegyzékből, miniszteri utasításból, Haynau adta írásba a különböző beosztottainak, szó szerint idézem:
„A magyaroktól örökre el kell venni, a szittya büszkeséget, hogy elfelejtsék végre a lázadozást és megtanulják, hol a helyük. „

A finn-ugor elméletnek ez az oka, mert tudnunk kell, amit mások is tudnak: Ha egy népet tönkre akarsz tenni, meg akarsz semmisíteni, szolgasorba akarsz vetni, egyetlenegy módszer van erre, nem tank, meg atombomba, hanem vedd el a múltját. Ha egy népnek elveszik a múltját, elvágják a gyökereit, amely az ősi hagyományaihoz vezet, az a nép végtelenül gyönge lesz, önbizalmát veszti, orientációját veszti, és az ilyet ki lehet fosztani, rabszolgává lehet tenni, el lehet pusztítani.
A múlt-talan népnek nem csak hogy nincs hazája, de nincs jövőképe sem. Ezért vették el eredeti múltunk tanításait a Habsburgok és ezért igyekeznek a 20. században is, valahány diktatúra ment keresztül Magyarországon, mind-mind először a múltat próbálta kiszedni a talpunk alól.

Volt olyan ideológiai is, amely nemcsak a magyarok múltját akarta elvenni, hanem úgy általában a népek, az emberiség hagyományait, gondolok itt teszem azt a „ a múltat végképp eltörölni” dalsorra. Gyerekfejjel, én a kádári korszak végnapjaiban voltam kicsi, amikor először hallottam ezt a dalsort, hogy a múltat végképp eltörölni, hát hogy őszinte legyek, a hideg rázott, de nem a gyönyörűségtől, hanem attól a döbbenettől, hogy ezt senki nem veszi észre?
Hogy ez azt jelenti, hogy a hagyományaimat az ősi világképemet, azt az erőt ami engem, nagymamán –dédmamán keresztül bekapcsol az ősökhöz, azt eltörölni?
Ha rosszindulatú akarnék lenni, azt mondanám – oké, töröljük el annak aki mondja, de minket hagyjanak békén. Ha ők utálják a hagyományaikat akik ezt mondták, hát legyen, lelkük rajta, de hadd válasszuk mi meg, hogy kérjük-e a hagyományainkat, vagy nem.
Gyerekfejjel úgy gondoltam, ha én egyszer nagy leszek, nem mozdonyvezető, vagy táncdal énekesnő vagy ilyesmi akartam lenni, hanem kedves-aranyos vallástörténész, filozófus néni, aki mindent megtesz azért, hogy a hagyományok fontosságára emlékezteti az embereket!

A legendák szerint, minden népnek van egy olyan lelkisége, amely őt bekapcsolja egy világkorszakhoz. Vannak ennek megfelelően, vaskori népek, ezüstkori népek, rézkori népek és aranykori népek, ez azt jelenti, hogy melyik nép mikor érzi jól magát. Miért van az, hogy váltakoznak a civilizációk a történelemben? Egyszer Róma virágzik aztán hanyatlik, aztán jön egy másik nép. Egyszerűen azért, mert maguknak a népeknek is van, ugyanúgy, mint az embereknek egy újszülött kora, egy serdülőkora, egy felnőttkora, aztán öregedni kezd és a végén meghalnak. Egy nép akkor sikeres, amikor olyan világkorszak van, ami az ő lelkiségével azonos.

A vaskorban egy aranykori nép mit tapasztal? A vaskorban ki a sikeres? Aki vaskori tulajdonságokkal rendelkezik. Lelkiismeretlenül harácsol, hódít, indít gyilkos háborúkat, elpusztít más népeket stb-stb. Ha olyan népet nézünk, aki aranykori, az ettől borzadni fog, soha nem fog ilyet csinálni. Ebből következően a Vaskorban, mit fog tapasztalni egy ilyen? Az, hogy állandóan kudarcot vall. Hogy mindenki őt nyomja el, mindenki az ő területét veszi el, hogy mindenki rajta masírozik keresztül, hogy minden háborúból vesztesen jön ki.

Szokták tőlem kérdezni, miért van az, hogy Magyarország, mióta csak…….egy nép, amely annyit szenvedett, szokták tőlem kérdezni, hogy van turáni átok? Miért szenvedett annyit a magyarság? Miért hullott annyi könnyünk? Miért van az, hogy annyi fájdalom van? Miért van az, hogy már az ókori sumerben gyilkoltak bennünket, már a szkítákat megpróbálták kiirtani.

Mióta bejöttünk ide, csökken-csökken az országunk területe. Keresztül ment rajtuk, török, tatár, habsburg, orosz – mindenki. Miért van az, hogy azt látjuk, hogy ez a tehetséges, szorgalmas, munkaszerető, kulturált nép – a magyar – egyszerűen hervad, fogy, önbizalmát veszti, területét veszti. Szinte minden újkori háborút elvesztettünk. Vagy a vesztesek oldalára kerültünk. Miért? Ez nem azért van, mert ilyen rossz lapjárás van a magyarokra. Hanem, mert a Vaskor egyre alantasabb és ezért csak az a nép sikeres, amelyik vagy alkalmazkodik hozzá, vagy eleve olyan lelkisége van, aminek jó a Vaskor.

A magyar milyen? Soroljuk a tulajdonságait! – Vendégszerető, végtelenül befogadó, az ingét odaadja a vendégnek akkor is, ha neki nem marad, elképesztően önzetlen és segítőkész, szinte már gyermekien naiv, iszonyatosan könnyen becsapható, megvezethető. Idealista, lelkesedő, tud eszmékért hevülni, nagyon sok művészt ad a világnak, nagyon sok felfedezőt. A magyarnak miben van az ereje, a potenciálja? A száma? Nem, soha. Már az ókorban sem voltak sokan. Ezért sem szoktam aggódni, hogy kevesen vagyunk, mert az ókorban a szkíták, szintén kevesen voltak. Jó, sokat fogytunk ez tény, de soha nem voltak a turáni népek sokan. A turáni népekre a szaporaság nem jellemző. Ilyen egyszerű a dolog.

A hunok például általában egykéztek, vagy egyséztek. A turáni mivoltunkból adódik, hogy nem vagyunk az a kifejezetten szapora nép, tehát nem a számarányunkban áll az erőnk. A mi erőnk egyértelműen itt van, az agyunk. Ezt mindenhol elismerik, Amerikában is. az egyetemeken pl. ha hallják, hogy egy ösztöndíjas pályázó magyar, akkor mindenkinek felcsillan a szeme. Konferenciákon hallom: - Magyar vagy? Jaj, az egy olyan okos nép! Tehát ilyen a hírünk a világban, és ez igaz is!
És mégis, ilyen elképesztően jó képességekkel rendelkező nép, aki egyben idealista, végtelenül naiv, gyermekien őszinte, nem tud hazudni, elképesztően könyörületes, a kegyetlenséget nem is ismeri. Például népvándorláskor elég kegyetlenek voltak a népek, mindenki szinte. Akkoriban szokták mondani, hogy a vikingek végig dúlták Európa partvonalát és akármennyire is megszépült később, hogy ezek az aranysisakos legények jönnek-mennek, már kalandfilmekbe való, de akkoriban ez nem volt olyan aranyos és vidám dolog, mert bizony olvastam, hogy a templomokban megerőszakolták az apácákat, legyilkolták a papokat, a polgári lakosságot, nem hogy nem kímélték, hanem általában az volt a forgatókönyv, hogy a férfiakat megölni, a nőket és gyerekeket elhajtani rabszolgának, eladni.

Ebben a korban minden nép ezt csinálta. A szaracénok, vikingek, mindenki. Egy nép nem.
A magyarnál ritka az olyan szerep, hogy hódítóként vagyunk jelen. Nem vagyunk egy tipikus hódító nép. Mi például mit gyarmatosítottunk? Semmit. Max. Horvátországot meg Dalmáciát Szent László alatt, s azóta is, és már akkor a középkorban is a dalmátok azt mondták, hogy soha ilyen boldogok nem voltunk, mint a magyarok uralma alatt. Jellemző, hogy amikor még gyarmatosítunk is nagy nehezen, akkor sem kizsákmányoljuk, hanem segítjük azt a népet.

Nagyon híres történet a kalandozások idején a Szent Galleni kaland: Megy egy magyar csapat, odaérnek egy német kolostorhoz, német szerzetesek, és a szerzetesek meghallják a hírt, kongatják a vészharangot, hogy jönnek a magyarok… Hú, mindenki megrémül, be a pincébe, mentik az aranyat, mindenki imádkozik. Megérkeznek a magyarok, leszállnak a lóról, előjön a kolostor vezetője az öreg apát, a rendfőnök – és mondják, hogy térdre hullva, remegő szájjal latinul könyörögni kezd, hogy vigyék az aranyat, szedjenek le mindent, csak ne öljék meg az embereket, ne bántsák a testvéreket, a papokat.
A krónikaíró a következőt írja: A magyarok csoportjának vezetője leszállt a lóról, s ugyan egy árva kukkot nem értett az öreg pap hadovájából, de annyit látott, hogy könyörög, hogy valamit kér, leszállt a lóról, megölelte az öreg papot, és gyakorlatilag hátba veregetve próbálta nyugtatni.
Végre, amikor – félig latinul, félig németül – végre megértették egymást, és mikor az öreg pap kérdezte, aranyat, vagy mit hozzunk ki? A magyarok vezetője azt mondta: – Mit? Verjétek csapra a hordókat és hozzatok enni, mert éhesek vagyunk.
Az lett a vége, hogy egy óra múlva a német papok és a magyar hódítók egymást átölelve éltették részben Krisztust, részben a magyarok Istenét és mondják, hogy örök barátságot fogadtak. Másnap a magyarok elmentek, és itt lett vége a kolostor meghódításának. Híven tükrözi ez a történet is a magyarok általános viselkedését, a néplélektan arra utal, hogy az a nép milyen.

Egy ilyen nép, amelyik így viselkedik hódítóként, - vagy a hunok, hogy a hadifoglyokat szépen haza engedik, vagy a szkíták, ahol, ha az ellenség megsebesül a párviadalban, a szkíta harcos abba hagyja a csatát, és az volt a korabeli hadijog, hogy kísérje azonnal a táltoshoz. …meggyógyítani. Tehát egy ilyen nép, amelynek ilyenek az erkölcsei, mihez kezd egy Vaskorban? Ahol, az ilyen tulajdonságokkal minek tűnik? Gyengének. A Vaskorban a gyengének pusztulás a sorsa.
Tehát az, hogy miért olyan peches és miért olyan lejtmenet a történelmünk majdnem 1000 éve, ezért van, mert a Vaskor rezgése idegen tőlünk, merthogy aranykori nép vagyunk. A Vaskorban ki nyer? Akik jó harcosok, bátor katonák a csatatéren? Nem!

Ez a középkorig így volt, de később a dolgok nem a csatában dőltek el, hanem a tárgyalóasztaloknál, kémkedésben, diplomáciai körmönfontkodásban, ravaszkodásban. A magyar ebben nem jó! A magyar az olyan, mondjuk vidéken egy alföldi csárdában, hogy ha valakinek gondja van a másikkal, azt mondja, gyere ki a csárda elé, nézz a szemembe és állj ki velem. Ez a magyar erkölcs nagyjából. Az aljas módszerek, hogy szemébe mosolygunk, és amikor hátat fordít bordái közé szúrom a tőrt.
A hízelgés, a zsarolgatás, a diplomácia, a tárgyalgatás – ez a magyartól idegen. A területeinket is soha nem a csatában vesztettük el, hanem mindig a tárgyaló asztaloknál. Ezért pusztul Magyarország, és ezért ilyen lejtmenet a történelmünk.

http://magyarmegmaradasert.hu/component/k2/item/2635-a-szak%C4%82%CB%87k-n%C4%82%C2%A9pe-fel%C4%82%C2%A9bred-%C4%82%C2%A9s-viszi-a-t%C4%82%C4%BDzet-m%C4%82%CB%87s-f%C4%82%C2%B6ldekre-is/2635-a-szak%C4%82%CB%87k-n%C4%82%C2%A9pe-fel%C4%82%C2%A9bred-%C4%82%C2%A9s-viszi-a-t%C4%82%C4%BDzet-m%C4%82%CB%87s-f%C4%82%C2%B6ldekre-is?honnan=Nemzeti_Hirhalo&start=2

• «
•  Első 
•  Előző 
•  1 
•  2 
•  3 
•  4 
•  5 
•  6 
•  Következő 
•  Utolsó 
• »
•