A FELEMELKEDÉS TÜNETEI
Hatalmas változások vannak jelen a Földön, sokkal erőteljesebben és érezhetőbben, mint eddig bármikor. Bármerre fókuszálod a figyelmed, mindenhol ez a tisztulási folyamat van, bármennyire is nem annak tűnik. Ezek a tisztulások, hasonlóan a külvilághoz, bennünk is zajlanak. Az egész testünkben hordozzuk ezt az átalakulást, átlényegülést. S ahogyan átalakul a világunk, mi magunk is mássá válunk, mindez sejtszinten történik, ami persze kihatással van a fizikai testünkre is.
A FELEMELKEDÉS TÜNETEI
S amint bent az kint, a bensőnk tükörképe kivetül a külvilágba, és a külvilág is ugyanúgy leképződik a bensőnkben. Nem tagadhatjuk többé, hogy valami készülődik. Egy teljesen Új Világ van születőben egy Új Korszak küszöbén. Teljesen más emberré válunk, és új látásmódunk új valóságunkat tükrözi.
Teremtőkké válunk! Mesterekké. Bizonyára te is felfigyeltél magadon, vagy a környezetedben lévő embereken olyan "szokatlan" fizikai, érzelmi és mentális tünetekre, olyan megnyilvánulásokra, melyekre látszólag nincs magyarázat. Ezen tünetek legtöbbjén átmentem jómagam is, fizikailag és érzelmileg is. Némelyiket megszenvedtem, némelyikbe "belehaltam," de mindegyikből kijőve, mássá váltam.
Ezért veszem a bátorságot, és felvázolom most előtted, hogyan éltem meg, s főként mit tapasztaltam, hátha neked is segít megkönnyíteni ezt az átmenetet, átalakulást. Az újjászületést. Ezeknek a tüneteknek a feldolgozása és megértése nagyon fontos. A legfontosabb mindig kizárni a "valódi" betegséget. Nagyon fontos, és életbevágó már az elején leszögeznem, hogy semmilyen tünetet se vegyél félvállról!!! Fontos, hogy próbáld meg először kideríteni a tünet okát. Mindig tartsd szem előtt, hogy a testedről van szó. Tehát, addig semmi esetre se nyugtázd azt felemelkedési tünetnek, amíg nem konzultáltál a megfelelő orvossal. Meglehet, tényleg egy betegség húzódik meg a tünet hátterében. Ezért add meg magadnak az esélyt, hogy tájékozott és körültekintő légy, és kizárj bármiféle komolyabb komplikációt. S ha a vizsgálati eredmények negatívak, és nem érzel semmilyen nyugtalanító jelet, abban az esetben kérlek, figyelj oda ezekre a tünetekre, egy teljesen más látásmóddal. Egy olyan látásmóddal, mely a tisztulási folyamat alatt mintegy "ajándékként" megjelenik benned. Tőled függ, élsz-e vele, s használod-e. Ez az újfajta látásmód a te Igazi Énedet tükrözi, mely az istenségedet hivatott kinyilatkoztatni. Ezeket a tüneteket, felemelkedési tünetként is szokták emlegetni. Ezek egyfajta mutációs tünetek, melyek a Föld és az ember éppen most zajló spirituális átalakulását segítik elő. Ez egyfajta feljebb lépés, egy sokkal tágabb tudatosságba, mely által az interdimenzionalitásból átlépünk (átlényegülünk) a multidimenzionalitásba. Felemelkedés Tudattal rendelkezünk, s ez a Felemelkedés Tudatosság mintegy hídként fog szolgálni a magasabb dimenziók felé. Az anyagiból elmozdulunk a szellemi felé. A tünetek ezt segítik elő, s ezt tudatosítják bennünk. És végül önmagunk Mestereivé válunk, az Új Földön, és Új Korszakban, egy Új világban, akár itt és most. Mindezt bármikor tudatosíthatod magadban azzal, hogy van választásod.
Ébredjünk hát, és vegyük észre, már most azok vagyunk, akik mindig is lenni szerettünk volna! Azok vagyunk, akire mindig vártunk!
Az alábbi jelenségek, tünetek egyénenként változóak lehetnek. Ezért mindezek lehetséges előfordulása, megtapasztalása eltérő lehet. A lényeg, mindig figyelj a benső hangra! Kérj útmutatást, segítséget arra vonatkozólag, hogyan tedd könnyebbé magát a folyamatot. Ha megbizonyosodtál afelől, hogy mindezek nem "betegség" tünetek, kérlek figyelj befelé, és érezd, ahogy együtt áramolsz az energiákkal. Legyél mindig jelen, és legyél tudatos! A lényeg, ne ijedj meg, és ne bátortalanodj el! Ismerd fel őket, és lélegezz! Lélegezz mélyen! Örülj, és nevess! Hiszen ezek az energiák "útjelzőként" jelennek meg, és tudd, hogy ezek a felemelkedésed jelei. Meglehet, hogy csak egy-egy tünetet tapasztalsz magadon, de akár az is megeshet, hogy mindegyiket. Ezek a tünetek általában enyhék, és gyorsan elmúlnak. Legalábbis én így tapasztaltam. Ha nem ragadsz bele, ami történetesen itt azt jelenti, hogy nem állsz ellen a tisztulási folyamatnak, főleg az érzelmi tisztulásra gondolok, akkor hamar kijöhetsz belőle. Nem mindig fogod könnyűnek és egyszerűnek érezni, de ki mondta, hogy az lesz? Bármi történik, tudd, minden a te érdekeidet szolgálja. A belső iránytűd az útmutatód.
Készen állsz? Akkor gyere velem! Ha útközben magadra, vagy tüneteidre ismersz, adj hálát az égnek! Jó úton vagy! Mehetünk....?
Most nem lineárisan fogunk haladni, mint ahogyan azt eddig megszokhattad... Ez egy új haladási irány, de azért csak haladj velem, s ha esetleg útközben lemaradnál, úgyis bevárlak ott, ahol a legtöbb blokk gátolja a tisztulásod. Ott úgyis elidőzöl majd egy kicsit... Eltarthat egy darabig...Addig én mesélek, hogy mire figyelj. A többi rajtad múlik. A multidimenzionális tudatosságba való átlépés általában apró, fokozatos lépésekben történik. Talán azért, mert ezt a "földhözragadt" ego jobban el tudja fogadni. Persze olyan is előfordul, amikor hirtelen történik a felemelkedés, az talán a jobbik eset, ám ekkor nincs szükség nagy tisztulásra, mert az már megtörtént.... valamikor....valahol.... korábban.
A tisztulási folyamat részeként a testünkben összegyűlt mérgek, régi traumák, és olyan érzések, elraktározott gondolatok oldódnak ki, melyeket évtizedek óta hordozunk magunkban, és ezek lenyomatként velünk vannak érzelmi, mentális és fizikai testünkben is. Amikor ezek a felszínre kerülnek, hatalmas érzelmi káoszt élhetünk meg. Ez megnyilvánulhat akár szélsőséges érzelmi kitörésekben. Az egyik percben nevetünk, a másikban sírunk. Előfordulhat, hogy kissé zavarodottnak és irányt vesztettnek érezzük magunkat. Kapaszkodnánk a régi hiedelmeinkbe, tapasztalatainkba, s minden régibe, de végül rájövünk, hogy azok többé már nem szolgálnak minket. Fizikai szinten gyakran legyűrhet a fáradtság, sokszor úgy érezheted, az ágyból is alig van kedved felkelni, csak aludnál.
Gyakran fájhat a fejed, látás- és hallászavarok is felléphetnek. Az ismeretségi körömben és jómagam is gyakran tapasztaltam pl: mellkasi fájdalmat. Az orvos a kimerültség, és stressz kategóriába sorolta a tüneteket, és nyugtatóval, vitaminokkal útra bocsájtotta a "pácienseket." Természetesen, ha az angina pectoris kizárva, a mellkasi fájdalmakat a szív egyre mélyebb síkon való megnyílásával magyarázzák spirituális körökben. Aztán ott van még az erős szívdobogás érzés, és a szívritmuszavar. Tapasztalataim szerint ezt másfajta rezgésű, de általában magasabb energiák belépése okozza, ami hamar elmúlik, amit a lassú, mély légzés segíthet. Az álomfázisok, és az alvási ciklus is megváltozhat, szakaszossá válhat. Én például gyakran felébredek éjjel 2 és 3 óra között. Előfordult, hogy nagyon kipihentnek éreztem magam, ám máskor éppen az ellenkezőjét tapasztaltam. Színes és eseménydús álmokra emlékszem vissza. Nagyon sok érzelmi feldolgozni valónk van, ami gyakran álmunkban történik. Ez megnyilvánulhat kimerültségben, melyet reggel úgy érzékelünk, hogy fáradtabban kelünk, mint ahogyan elaludtunk. Legtöbbször semmire sem emlékszünk, talán annyi jelzi ezeket a blokk oldásokat, hogy rémálomként definiáljuk. Ezek félelmetes, olykor bizarr álmok, melyek felébredve rossz érzést keltenek bennünk. Rémlik valami....? Aztán a rémálmok lassan megszűnnek, ahogy az érzelmi testünk fokozatosan tisztul.
Lassan, és biztosan, de előbb- utóbb mindannyian átalakulunk.
Ha éjszaka felébredünk, a tudatos mély légzés itt is segít feldolgozni, megkönnyíteni ezeket a lelki traumákat, melyekre talán pontosan nem is emlékszünk. Ha úgy érezzük, nem tudunk újra elaludni, ne erőltessük "csak mert éjjel aludni kell." Figyeljünk befelé.
Mi az, amit a benső hang sugall. Tegyünk bármit, amihez csak kedvünk van. Én ilyenkor írni szoktam, vagy olvasni, vagy csak úgy vagyok. Figyelem magam. Figyelek az érzéseimre, a gondolataimra. Például éjszaka intuitívebb és befogadóbb vagyok, ilyenkor csodálatos "üzeneteket" kapok. Jobban tudok alkotni, és befelé figyelni. (Ezt is éppen éjjel írom, 2:32 perc van.) De azután mindig vissza is tudok aludni. Soha nem voltam egy merev, szabályokat követő ember, s éppen ezért talán könnyebb ezeket a változásokat megélni. A rugalmasság szerintem sokat segít. Az influenzaszerű fájdalmak is olyan tünetek, melyre látszólag nincs magyarázat.
Persze a megfázást és a vírus ki kell zárni, s ha nincs a háttérben ilyesmi, akkor gyanakodhatunk arra, hogy egy nagyon erős és intenzív belső átalakulás zajlik bennünk. Ez általában akkor fordul elő, amikor kénytelenek vagyunk önmagunkkal szembesülni.
Ilyenkor nincs mese, nincs menekülés, csak az segít, ha bátran szembenézünk azokkal az energiákkal ,
melyek blokkolva vannak.
Az influenzaszerű tünetek mellett érdemes még megemlíteni az izom- és ízületi fájdalmakat is, mert ezeknek is hasonló szellemi okai lehetnek. Ez eltarthat 1-2 hétig is, persze ha a konkrét betegség kizárva. Ezeket a tüneteket általában nagyon nehéz és fájdalmas energiák okozzák, többek között a félelem, bánat, veszteség. Általában, ha az okot megszüntetjük, (szintén szembenézünk vele), akkor szinte azonnal megszűnik. Milyen egyszerű így leírva, ugye? Bezzeg amikor benne vagyunk, és képtelenek vagyunk kimászni belőle, akkor csak a szenvedés van!? Ilyenkor aktiválódhat valamilyen régebbi félelem, bánat vagy veszteség. Ez erősödik bennünk, és íródik át a fizikai síkra. Továbbá előfordulhat még: láz és erős izzadás, ilyenkor túl sok energia áramlik át rajtunk, érdemes valamilyen módon leföldelni magunkat. Nekem segít ilyenkor, ha leülök, vagy lefekszem a földre, vagy kimegyek a természetbe. És szeretem a fák törzsét átölelni! Ez valami fantasztikus érzés! Ilyenkor a talpamon keresztül leengedem az energiákat Gaia-hoz, a mélységbe. És ilyenkor se feledkezzünk meg a tudatos mély légzésről! Ami még szót érdemel, az az étkezési szokások megváltozása. Van olyan időszak, amikor hetekig alig eszem. Ez általában akkor fordul elő, amikor feloldódik egy régi probléma, "túl vagyok" valami nehezebb perióduson, vagy intenzívebb energiák áramolnak át rajtam, amit én így hívok: éppen egy "szülésen vagyok túl."
Ez is általában valami érzelmi blokk feloldásával kapcsolatos, és elengedek bizonyos dolgokat, szokásokat, melyek a ragaszkodáson alapulnak. Ilyenkor megkönnyebbülök, és nem bírok enni. Aztán van, hogy rengeteget eszem. Ilyenkor tudom, hogy erőt kell gyűjtenem az előttem álló feladathoz, kihíváshoz. Ezek hullámokban jönnek. A következő tünetként a szédülést jelölném meg, ami nem választható el élesen az ügyetlenségtől. A szédülést jelezheti túl sok, vagy túl erős energia áramlás a testen át, és lelki probléma is, amikor elveszítjük az érzelmi és anyagi biztonságunkat. Ilyenkor újra egy biztos pontot kell találnunk az életünkben. Ami nem egyszerű ebben a bizonytalanságban. De egyvalaki mindig ott van számunkra, s ez a valaki nem más, mint önmagunk! Az ügyetlenség pedig nálam abban nyilvánult meg, hogy mindent kiejtettem a kezemből, nekimentem dolgoknak, vagy éppen elestem.
És szédülés közben visszatérhetünk újra a jól bevált tudatos mély légzéshez. Ez erősíti a földhöz kötöttséget, ami a gyökércsakrához tartozik. Ugyanis ilyenkor a "talajvesztettség" érvényesül, ezért "szigetelni" kell a fizikai testünket. Ezáltal tudatosan is összekapcsolódunk újra Föld Anyánkkal! Érezzük a "gyökerünket", és a Föld csodálatos energiáit, melyek rajtunk keresztül áramolnak. Időnként azt tapasztaltam, hogy túl sok érzékszervi benyomás ért egyszerre, ami abban nyilvánult meg, hogy mintegy zaklatottsági és felpörgetett állapotba kerültem. A gondolataim lázasan kergették egymást, s mégis úgy éreztem, végre átlátok mindent. Hajjaj!
És ilyenkor a teljes "spirituális" megvonás segített csak! A meditáció csak nehezített a helyzeten, ahogyan mindenféle spirituális tevékenység. Csakis a földi energiák kiegyensúlyozása volt hatékony, melyet szintén földelés által "vehetünk magunkhoz." Ez az, amint már említettem, a nálam bevált fa "ölelgetés", vagy lefeküdni, leülni a földre, és megint a tudatos mély légzés stb. Ilyenkor azt tapasztaltam, hogy túl sok szellemi energia áramlott át rajtam, ami pánik állapothoz vezetett. Ezt gyakran megéltem. De a leföldelés tényleg nagyon hatékony, és azonnali segítség! Nem kevésbé azért, mert mindig kéznél vannak ezek módszerek.
Tapasztaltam még hallászavarokat is, melyek a fül és/vagy hallójárat környéki "zajok", észlelésével járnak. Nem definiálnám zajnak, inkább valamiféle zenének, ciripelésnek jellemezném, olyan kísérő tünetekkel, mintha valaki egy tollpihével csiklandozná a hallójáratot. Nehéz szavakba önteni, de valami ilyesmi. Kinek -kinek milyen a szóhasználata, és a képzelőereje! Tapasztalataim szerint ez a belső hallással van összefüggésben. Én kb. 2 éve figyeltem fel erre a tünetre, amikor is egyszer úgy döntöttem, megnézetem egy szakorvossal. Mikroszkópos megfigyelést végzett az orvos, és nem talált semmit. Azt mondta, még egy szempillát is észrevenne. Persze akkor ijedtem be annyira, amikor egy idő után olyan kényelmetlen érzést tapasztaltam, mintha egy bogár mászkálna a fülemben belül. Rémálomként láttam a lelki szemeim előtt, hogy a bogárból már egy egész család lett, olyan intenzív volt a "kaparászás", aztán az orvos megnyugtatott!!? Semmi. Se bogár család, sem szempilla. Semmi. Viszont egyre gyakrabban tapasztalom, hogy a benső hang üzen a belső hallás útján, s gyakran hallok olyan dolgokat ,melyeket egyenlőre nem mindenki....
A tünetek mentális része is szorosan hozzátartozik a felemelkedéshez. Előfordulhat, hogy látomásszerű állapotban gyakran más tevékenységek közben látod magad. Hirtelen tapasztalatot szerezhetsz a nem lineáris gondolkodási folyamatokból. Mindezt egészen spontán, anélkül hogy elvesznél a részletekben, egyszer sak felfogod az egészet. Persze a mentális testből nagyon sok túlélési minta jöhet fel, régen megkövesedett és berögzült szokások, melyeket most a felszínre dob. Ezek nagyon kellemetlenek is lehetnek.
Ugyanis ilyenkor úgy érezheted, két részre "szakadsz." Az egyik részed boldog, hogy végre átalakulsz azzá, Aki Vagy, míg a másik részed, a mentális tested bosszús, nem tetszik neki ez a "játék." Persze megvan a lehetőséged, hogy felismerd, és észre is veheted mindkét részedet, de ekkor döntened kell. Különben beleragadsz ebbe a "játékba," és az is nagy nagy szenvedéssel jár. Én tudom!
Ráeszmélsz, hogy nem az vagy, akinek eddig hitted magad. A mentális test lázad, és őrjöng, olyanná válhat, mint egy dühöngő bika, ha nem vagy tudatos. A szellemednek valójában csak erre van szüksége, hogy a mentális tested feladja az ellenőrzést és az irányítást. Ez talán olyan érzés, mintha elveszítenéd önmagad, pedig valójában ekkor válsz igazi önmagaddá. Azzá, aki valóban Vagy!
Rájössz a tisztulási folyamatban, hogy a világról alkotott képeid közül nagyon sok nem a tiéd. Észreveszed, hogy olyan mintákat hordozol, mely nem te vagy. Apád mintáját, anyád mintáját, de mindaz nem a te energiád. Megjelenik lelki szemeid előtt anyád, és ugyanúgy üvölt, mint te. Az apád folyton kérdőre vont, aggályoskodott, piszkált...de az sem a te energiád. Mégis olyan képeket hordozol a valóságról, amelyek nem a tiéid. És ekkor megkérdezed magadtól: Ki vagyok én? Ezek a minták lenyomatként mind ott vannak az aurádban, a mentális, és érzelmi testedben. S mivel tudattalanok, állandóan aktiválódnak. Ez kész őrület! -gondolhatnád. Azzá is válhat, ha azonosulsz vele. Amint tudatossá kezdesz válni, elkezded ezeket a dolgokat tisztázni. Az átalakulás folyamán sok ember kiléphet az életedből. Magad mögött hagysz olyan kényszeres viselkedésmintákat, melyek a régi kapcsolataidban domináltak.
A baráti köröd teljesen megváltozhat, szinte az egész életed megváltozhat! És meg is változik! Új emberekkel kerülhetsz kapcsolatba. Lehet, hogy munkahelyet, lakóhelyet, szakmát váltasz. Elválsz, vagy éppen megházasodsz. Minden megváltozik körülötted, és benned. Ha ragaszkodsz a régi "jól bevált" dolgokhoz, nehéz lehet, és lesz is az átmenet. A fontos, ne félj a változástól! Az önkorlátozó hiedelmeid és elképzeléseid fokozatosan oldódnak a mentális testből. Ha mégis ellenállsz, nehezebb lehet a folyamat. Egy idő múlva majd átveszi a helyét az elengedés, a ragaszkodás nélküliség. Ekkor fellélegezhetsz, mert a nehezén túl vagy. ??? Az egész identitásod újjáalakul. Mássá válsz. Tudd, hogy soha nem vagy egyedül! Lesznek olyan újraértékelő pillanatok, amikor megkérdőjelezed azt, hogy: Tényleg itt akarsz-e lenni? Végig akarod-e csinálni? Ilyenkor egyszerűen mindent és mindenkit gyűlölsz. A munkádat, az embereket, önmagadat, és az életet, mindent. Ez is egy fájdalmas szakasz. Olyannak tűnhet, mintha elvesztetted volna minden kapcsolatodat önmagaddal, és a külvilággal. Nincs, amibe kapaszkodj. S akkor olyan emberekkel kerülhetsz kapcsolatba, akik segítenek ébredezni. A karma és a kötelesség általi kapcsolatok felbomlanak, s nagyon gyorsan belépnek helyükre azok, akikkel most együtt kell lenned. Olyan emberekkel kerülsz kapcsolatba, akiknek hasonló, vagy ugyanaz a feladatuk, mint neked. Ez nagyon jó érzés, mert egyrészt felgyorsítja a dolgokat, másrészt örömmel tölt el!
Elkezdesz szárnyalni! Érzed, hogy végre értelme van az ittlétednek. Gyakran megtapasztalhatod, hogy egy nagyobb dimenzióban létező részed összekapcsolódik a testeddel. Ekkor megváltozik az egész környezeted. Ilyenkor még egy érdekes tapasztalat üti fel a fejét. Észreveszed, hogy amíg te a mennyeket éled itt a földön, nagyon sokan a pokolban érzik magukat. Vagyis a menny és pokol egy helyen van! Ez egy nagyon érdekes nézőpont!
Az érzelmi testünk is fokozatosan tisztul a blokkoktól, gátaktól. Az a jó, ha ilyenkor a szívcsakrára koncentrálunk, hiszen a lényeg itt az elfogadás, a megértés, és a tiszta őszinte szeretet. Amit persze sokan másként definiálnak. De mi elfogadjuk, mert a szabad akarat egy nagyon lényeges szempont. Tehát, amikor az érzelmi testünk tisztulásnak indul, azt érezhetjük, hogy érzelmesebbek vagyunk, mint korábban. Szélsőséges érzelmi reakciókat is megélhetünk. Én gyakran kérdeztem önmagamtól, mi ez az egész? Mit csinálok? Ritkán voltam a jelenben, mert a múlt hagyatékai állandóan visszarántottak, néha sötétségbe burkoltak, aztán meg a Fény elvakított. Persze akkoriban nem tudtam, hogy a látásmódommal van a gond, s nem a "világítással." Amikor beindulnak ezek az érzelmi tisztulások, úgy érezheted, hogy tisztáznod kell az emberi kapcsolataidat, hogy megszabadulhass a régi, elavult mintáktól.
Lesz olyan kapcsolatod, melyet úgy érzel, le kell zárnod. Ezen tisztulási fázisban a kapcsolataink is nagyon gyorsan változnak. Legtöbbször megtapasztalhatod, hogy ezek a kapcsolatok már nem a ragaszkodáson alapulnak, megértheted a mélyebb értelmét. És megélheted a kapcsolatok multidimenzionális mivoltát is. Én főként a gyermekeimmel szemben érzem ezt a fajta "vezettetést". Gyakran észreveszem, hogy bizonyos időben összehoz a sors valakivel, akivel éppen akkor együtt kell lennem, mert dolgunk van egymással. Ilyenkor is nagyon erősen érzem a "vezettetést". Gyakran érezem, hogy a szívem teljesen megnyílik, és vezetve vagyok a szellemem által. Ilyenkor te is úgy érezheted, átölelnéd az egész világot, mindent és mindenkit feltétel nélkül képes vagy szeretni.
Sajnos még többször visszaeshetünk ilyenkor a régi állapotba, de miután megtapasztaltuk ezt a "földöntúli" érzést, többé nem akarunk ettől "elszakadni." Noha talán ilyenkor még nem sejtjük, hogy soha nem voltunk a Forrástól elszakadva, csak a rossz szemüvegen át szemléltük a dolgokat, vagy éppen hogy le kellene venni a szemüveget. Mert úgy tisztább a látás! De semmi gond! Ez a tapasztalás egyben ráeszmélés is, ami egy olyan energia minőség, amely mindig vezet minket, ha hajlandóak vagyunk figyelmünket a jelenre koncentrálni, és kilépni a múlt árnyékából. Azt tapasztaltam, a későbbiekben, hogy tudatosan rá tudtam "csatlakozni" erre a Forrásra, ha a tudatosságom elég "éber" volt. Sokszor éltem át ilyenkor olyan érzelmi töltődést, amit úgy éreztem, hogy semmi és senki más nem adhat. Később persze rájöttem, ezt az érzést bármikor megélhetem, bárhol, bárkivel. Sőt, a lényeg az, hogy bármilyen körülmények között ezt a kapcsolatot érezzem.
Sokszor megéltem az érzelmi tisztulás közben kapcsolatvesztettséget. Amikor úgy éreztem, teljesen egyedül vagyok, fizikailag, és lelkileg is. Ez nagyon elszomorított., s ilyenkor ismét beleestem az elkülönülés csapdájába, és vergődtem az én és a mi között. Gyakran éreztem magam Egy-ségben, de még gyakrabban a kétségben, kétségbeesve, kapaszkodva, támaszt és oltalmat keresve. Eközben a tisztulási folyamat közben újfent rá kellett döbbennem, én mindig ott vagyok magamnak. Soha nem hagytam el magam, legfeljebb csak eltávolodtam attól Aki Vagyok. A mélypontok után, megújult erővel, és teljesen más látásmóddal mindig egyre közelebb és közelebb kerültem Igaz Valómhoz. Odáig eljutottam, hogy értelemmel felfogtam a dolgokat, de mikor "alkalmazni", élni kellett, legtöbbször csődöt mondtam. S persze azért, mert a régi lenyomatok még erősen befolyásoltak, de már oldódni látszottak!
Gyakran éreztem nyomás hullámokat, és tágulást a fejemben, főleg a homlokom mögött, és hátul a tarkóm fölött, ekkor a hipofízis és a tobozmirigy aktiválódását véltem érezni. Olyasmi érzés, mintha valaki belülről nyomná az ujjával a szemöldökök közötti pontot. Ezzel együtt az érzékelésem is megváltozott. Elkezdtem olyan dolgokat érzékelni, "mintha lenne ott valami." Főleg a szemem sarkából véltem felfedezni azt a valakit/valamit. Némelykor furcsán elmosódottan láttam, és kezdtem azt érezni szétesnek a dolgok, a "kép" amit látok nem valós. Ez szintén rémisztő lehet az első időkben, de ne ijedjünk meg! A több dimenziós látásmódunk van kialakulóban. Persze kapaszkodnunk nincs mibe, de nem is kell, már semmi sem működik a régi szerint ezen a szinten. Én például geometriai formákat láttam, érzékeltem. Olyan frekvencia tartományban "mozogtam" tudatilag, amit képtelen voltam lefordítani bármilyen szavakra, mondatokra, mert megszűnt a linearitás. Persze, hangsúlyozom, ezek a tapasztalások egyenlőre sajnos csak időszakosak. Hosszúságuk, és tartalmuk mélysége főként a tudatosságomtól, és az éppen aktuális "állapotomtól" függ. S attól mennyire vagyok beleragadva a régi mintázatba, mennyire tudok a jelenben lenni az "itt és most"-ban. Észrevettem olyan testi tünetet is, ami szintén érdekes tapasztalat volt. Néha nagyobbnak, és valahogyan másnak éreztem magam, mint amit eddig tapasztaltam.
Nehéz ezt szavakkal kifejezni. De nagyon erős fizikai és mentális változás volt, mert ezt a nagyságot fizikailag, és tudatilag is éreztem. A tudatom kitágult a régi keretek és korlátok közé szorult állapotból, egy határtalan és korlátlan állapotba. Kezdtem megsejteni, és megérezni nagyságomat, és Mester-ségemet. Ilyenkor úgy tűnt, az ego feloldódott, levetette rabláncait, s megadta magát. Ezek egyfajta eksztatikus élmények voltak, de megtapasztalhatod fájdalmas élményként is. A választás megint tőled függ! Ekkor, ha pillanatokra is, de megszűnik az én tudat, az "én magam". S átveszi a helyét valami más, aminek valójában nincs helye.
Megszűnik a saját tudatunk, megszűnik az elszakadás érzés, EZ, AZ! Amikor végre sikerül mindent elengedni, s összekapcsolódni, rácsatlakozni, Egy-gyé válni a Forrással, vagy hívhatod bárminek. Akkor nincs már ego, s a gondolatok is megszűnnek létezni.
Ez a VAGYOK állapot. Persze még mindig visszaeshetsz a régi mintázatba, ahogy jómagam is, de már egyre kevésbé. Most már tudod, nem őrültél meg, nem fogsz meghalni, semmi rossz nem történhet, mert valójában most születtél meg. Felébredtél hosszan tartó álmodból, és néha még törölgeted csipás szemeidet, elvakít a Fény, s olyankor lehunyod szemeid. A szempilláid még fáradtak a hosszú és mély alvás miatt. Néha visszaaludnál, mert úgy érzed nem aludtál eleget.... Hogy fáradtabb vagy, mint elalvás előtt.
S azt érzed, hogy kegyetlen és rideg ez a valóság, s az álom sokkal valósabb volt. De ne félj, és ne torpanj meg az ébredésed után... Amint éberebb leszel, feleszmélsz, és a színek elkezdenek kibontakozni előtted. Az árnyak formát öntenek. A fátyol mögül felsejlik a Fény. Ne takard el az arcod! Fürödj meg benne! Éld át, tedd magadévá ,válj eggyé vele! Az érzés ismerős, bár nagyon távolinak tűnik.
Az idő is felgyorsulhat. Nekem sokszor van olyan érzésem, hogy egyszerre több helyen vagyok. Néha az idő valószerűtlenül lelassul, máskor hihetetlenül felgyorsul. Olyan, mintha elveszítenéd az időérzékelésedet, ami részben igaz is, mert a linearitás megszűnik. S az idő szimultánná válik. Gyakran elkésel valahonnan, elfelejthetsz dolgokat, néha pedig azt sem tudod, milyen "nap van ma". Néha kiesnek olyan dolgok a fejedből, hogy hová indultál, mit csináltál. Furcsa, s egyben ijesztő is, mert azt érezheted, megőrülsz, és kezded elveszíteni önmagad. Ami az önmagad elvesztését illeti, valóban igaz is. Mármint akivel ezidáig azonosítottad önmagad.
Előfordul, hogy nem tudsz koncentrálni és a figyelmed elkalandozik. Szédülést és borzongást is érezhetsz, és a folytonosság érzése megszűnhet. Az eddigi tapasztalásaid és a realitásod darabjaira hullik szét. Mert szétesőben vagy te is. Meg kell tanulnod ebben az új, kiterjedt, végtelen időben létezni. Nincs több segítség, nincs kapaszkodó! Meg kell tanulnod bízni a vezettetésben. El kell fogadnod Mesteri mivoltodat, s ki kell nyilvánítanod, és átáramoltatnod Fényességed a külvilágba. Ekkor közvetlen kapcsolatba kerülsz a Forrással, s te magad is Forrássá válsz. Ez egy olyan állapot, ami kifejezi valódi identitásodat minden létező síkon. Miközben mindezt írom, most is csodálatos hangokat hallok a belső hallásommal. Magas frekvenciájú, csodálatos dallamok.. zene ez. A szférák zenéje.
Sorolhatnám még hosszasan a tüneteket, s végteleníthetném a tapasztalatokat. Mindenki személyre szabottan, egyénileg, a saját fejlődési szintjének megfelelően és tisztulási folyamatként tapasztalja meg ezeket a dolgokat. Nem érdemes összehasonlítani egymással ezen megéléseket és a versenynek sem helye ez az átalakulás. Szellemed tudja, mi a jó neked, tudja merre vezessen, és meg is teszi!
Te csak hagyd a folyamatot megtörténni, és élvezd! Legyél szabad! Legyél korlátlan és határtalan Teremtő!
LÉLEGEZZ ÉS LÉTEZZ!
Mindezeket a saját valóságomból írtam, ami nem feltétlenül egyezik, vagy hasonlít a te saját valóságodra.
Ez az én utam és az én teremtésem, a közös "játékban." Köszönöm, hogy elkísértél egy darabon.
Köszönöm, hogy velem voltál és tiszta szívemből köszönöm, hogy "meghallgattál." Jó volt veled!
ITT ÉS MOST, ENGEDJ EL MINDENT! S MÁRIS MEGÉRKEZTÉL ODA, AHONNAN ELINDULTÁL!
ISTEN HOZOTT!
2008.11.01.
Teremtőkké válunk! Mesterekké. Bizonyára te is felfigyeltél magadon, vagy a környezetedben lévő embereken olyan "szokatlan" fizikai, érzelmi és mentális tünetekre, olyan megnyilvánulásokra, melyekre látszólag nincs magyarázat. Ezen tünetek legtöbbjén átmentem jómagam is, fizikailag és érzelmileg is. Némelyiket megszenvedtem, némelyikbe "belehaltam," de mindegyikből kijőve, mássá váltam.
Ezért veszem a bátorságot, és felvázolom most előtted, hogyan éltem meg, s főként mit tapasztaltam, hátha neked is segít megkönnyíteni ezt az átmenetet, átalakulást. Az újjászületést. Ezeknek a tüneteknek a feldolgozása és megértése nagyon fontos. A legfontosabb mindig kizárni a "valódi" betegséget. Nagyon fontos, és életbevágó már az elején leszögeznem, hogy semmilyen tünetet se vegyél félvállról!!! Fontos, hogy próbáld meg először kideríteni a tünet okát. Mindig tartsd szem előtt, hogy a testedről van szó. Tehát, addig semmi esetre se nyugtázd azt felemelkedési tünetnek, amíg nem konzultáltál a megfelelő orvossal. Meglehet, tényleg egy betegség húzódik meg a tünet hátterében. Ezért add meg magadnak az esélyt, hogy tájékozott és körültekintő légy, és kizárj bármiféle komolyabb komplikációt. S ha a vizsgálati eredmények negatívak, és nem érzel semmilyen nyugtalanító jelet, abban az esetben kérlek, figyelj oda ezekre a tünetekre, egy teljesen más látásmóddal. Egy olyan látásmóddal, mely a tisztulási folyamat alatt mintegy "ajándékként" megjelenik benned. Tőled függ, élsz-e vele, s használod-e. Ez az újfajta látásmód a te Igazi Énedet tükrözi, mely az istenségedet hivatott kinyilatkoztatni. Ezeket a tüneteket, felemelkedési tünetként is szokták emlegetni. Ezek egyfajta mutációs tünetek, melyek a Föld és az ember éppen most zajló spirituális átalakulását segítik elő. Ez egyfajta feljebb lépés, egy sokkal tágabb tudatosságba, mely által az interdimenzionalitásból átlépünk (átlényegülünk) a multidimenzionalitásba. Felemelkedés Tudattal rendelkezünk, s ez a Felemelkedés Tudatosság mintegy hídként fog szolgálni a magasabb dimenziók felé. Az anyagiból elmozdulunk a szellemi felé. A tünetek ezt segítik elő, s ezt tudatosítják bennünk. És végül önmagunk Mestereivé válunk, az Új Földön, és Új Korszakban, egy Új világban, akár itt és most. Mindezt bármikor tudatosíthatod magadban azzal, hogy van választásod.
Ébredjünk hát, és vegyük észre, már most azok vagyunk, akik mindig is lenni szerettünk volna! Azok vagyunk, akire mindig vártunk!
Az alábbi jelenségek, tünetek egyénenként változóak lehetnek. Ezért mindezek lehetséges előfordulása, megtapasztalása eltérő lehet. A lényeg, mindig figyelj a benső hangra! Kérj útmutatást, segítséget arra vonatkozólag, hogyan tedd könnyebbé magát a folyamatot. Ha megbizonyosodtál afelől, hogy mindezek nem "betegség" tünetek, kérlek figyelj befelé, és érezd, ahogy együtt áramolsz az energiákkal. Legyél mindig jelen, és legyél tudatos! A lényeg, ne ijedj meg, és ne bátortalanodj el! Ismerd fel őket, és lélegezz! Lélegezz mélyen! Örülj, és nevess! Hiszen ezek az energiák "útjelzőként" jelennek meg, és tudd, hogy ezek a felemelkedésed jelei. Meglehet, hogy csak egy-egy tünetet tapasztalsz magadon, de akár az is megeshet, hogy mindegyiket. Ezek a tünetek általában enyhék, és gyorsan elmúlnak. Legalábbis én így tapasztaltam. Ha nem ragadsz bele, ami történetesen itt azt jelenti, hogy nem állsz ellen a tisztulási folyamatnak, főleg az érzelmi tisztulásra gondolok, akkor hamar kijöhetsz belőle. Nem mindig fogod könnyűnek és egyszerűnek érezni, de ki mondta, hogy az lesz? Bármi történik, tudd, minden a te érdekeidet szolgálja. A belső iránytűd az útmutatód.
Készen állsz? Akkor gyere velem! Ha útközben magadra, vagy tüneteidre ismersz, adj hálát az égnek! Jó úton vagy! Mehetünk....?
Most nem lineárisan fogunk haladni, mint ahogyan azt eddig megszokhattad... Ez egy új haladási irány, de azért csak haladj velem, s ha esetleg útközben lemaradnál, úgyis bevárlak ott, ahol a legtöbb blokk gátolja a tisztulásod. Ott úgyis elidőzöl majd egy kicsit... Eltarthat egy darabig...Addig én mesélek, hogy mire figyelj. A többi rajtad múlik. A multidimenzionális tudatosságba való átlépés általában apró, fokozatos lépésekben történik. Talán azért, mert ezt a "földhözragadt" ego jobban el tudja fogadni. Persze olyan is előfordul, amikor hirtelen történik a felemelkedés, az talán a jobbik eset, ám ekkor nincs szükség nagy tisztulásra, mert az már megtörtént.... valamikor....valahol.... korábban.
A tisztulási folyamat részeként a testünkben összegyűlt mérgek, régi traumák, és olyan érzések, elraktározott gondolatok oldódnak ki, melyeket évtizedek óta hordozunk magunkban, és ezek lenyomatként velünk vannak érzelmi, mentális és fizikai testünkben is. Amikor ezek a felszínre kerülnek, hatalmas érzelmi káoszt élhetünk meg. Ez megnyilvánulhat akár szélsőséges érzelmi kitörésekben. Az egyik percben nevetünk, a másikban sírunk. Előfordulhat, hogy kissé zavarodottnak és irányt vesztettnek érezzük magunkat. Kapaszkodnánk a régi hiedelmeinkbe, tapasztalatainkba, s minden régibe, de végül rájövünk, hogy azok többé már nem szolgálnak minket. Fizikai szinten gyakran legyűrhet a fáradtság, sokszor úgy érezheted, az ágyból is alig van kedved felkelni, csak aludnál.
Gyakran fájhat a fejed, látás- és hallászavarok is felléphetnek. Az ismeretségi körömben és jómagam is gyakran tapasztaltam pl: mellkasi fájdalmat. Az orvos a kimerültség, és stressz kategóriába sorolta a tüneteket, és nyugtatóval, vitaminokkal útra bocsájtotta a "pácienseket." Természetesen, ha az angina pectoris kizárva, a mellkasi fájdalmakat a szív egyre mélyebb síkon való megnyílásával magyarázzák spirituális körökben. Aztán ott van még az erős szívdobogás érzés, és a szívritmuszavar. Tapasztalataim szerint ezt másfajta rezgésű, de általában magasabb energiák belépése okozza, ami hamar elmúlik, amit a lassú, mély légzés segíthet. Az álomfázisok, és az alvási ciklus is megváltozhat, szakaszossá válhat. Én például gyakran felébredek éjjel 2 és 3 óra között. Előfordult, hogy nagyon kipihentnek éreztem magam, ám máskor éppen az ellenkezőjét tapasztaltam. Színes és eseménydús álmokra emlékszem vissza. Nagyon sok érzelmi feldolgozni valónk van, ami gyakran álmunkban történik. Ez megnyilvánulhat kimerültségben, melyet reggel úgy érzékelünk, hogy fáradtabban kelünk, mint ahogyan elaludtunk. Legtöbbször semmire sem emlékszünk, talán annyi jelzi ezeket a blokk oldásokat, hogy rémálomként definiáljuk. Ezek félelmetes, olykor bizarr álmok, melyek felébredve rossz érzést keltenek bennünk. Rémlik valami....? Aztán a rémálmok lassan megszűnnek, ahogy az érzelmi testünk fokozatosan tisztul.
Lassan, és biztosan, de előbb- utóbb mindannyian átalakulunk.
Ha éjszaka felébredünk, a tudatos mély légzés itt is segít feldolgozni, megkönnyíteni ezeket a lelki traumákat, melyekre talán pontosan nem is emlékszünk. Ha úgy érezzük, nem tudunk újra elaludni, ne erőltessük "csak mert éjjel aludni kell." Figyeljünk befelé.
Mi az, amit a benső hang sugall. Tegyünk bármit, amihez csak kedvünk van. Én ilyenkor írni szoktam, vagy olvasni, vagy csak úgy vagyok. Figyelem magam. Figyelek az érzéseimre, a gondolataimra. Például éjszaka intuitívebb és befogadóbb vagyok, ilyenkor csodálatos "üzeneteket" kapok. Jobban tudok alkotni, és befelé figyelni. (Ezt is éppen éjjel írom, 2:32 perc van.) De azután mindig vissza is tudok aludni. Soha nem voltam egy merev, szabályokat követő ember, s éppen ezért talán könnyebb ezeket a változásokat megélni. A rugalmasság szerintem sokat segít. Az influenzaszerű fájdalmak is olyan tünetek, melyre látszólag nincs magyarázat.
Persze a megfázást és a vírus ki kell zárni, s ha nincs a háttérben ilyesmi, akkor gyanakodhatunk arra, hogy egy nagyon erős és intenzív belső átalakulás zajlik bennünk. Ez általában akkor fordul elő, amikor kénytelenek vagyunk önmagunkkal szembesülni.
Ilyenkor nincs mese, nincs menekülés, csak az segít, ha bátran szembenézünk azokkal az energiákkal ,
melyek blokkolva vannak.
Az influenzaszerű tünetek mellett érdemes még megemlíteni az izom- és ízületi fájdalmakat is, mert ezeknek is hasonló szellemi okai lehetnek. Ez eltarthat 1-2 hétig is, persze ha a konkrét betegség kizárva. Ezeket a tüneteket általában nagyon nehéz és fájdalmas energiák okozzák, többek között a félelem, bánat, veszteség. Általában, ha az okot megszüntetjük, (szintén szembenézünk vele), akkor szinte azonnal megszűnik. Milyen egyszerű így leírva, ugye? Bezzeg amikor benne vagyunk, és képtelenek vagyunk kimászni belőle, akkor csak a szenvedés van!? Ilyenkor aktiválódhat valamilyen régebbi félelem, bánat vagy veszteség. Ez erősödik bennünk, és íródik át a fizikai síkra. Továbbá előfordulhat még: láz és erős izzadás, ilyenkor túl sok energia áramlik át rajtunk, érdemes valamilyen módon leföldelni magunkat. Nekem segít ilyenkor, ha leülök, vagy lefekszem a földre, vagy kimegyek a természetbe. És szeretem a fák törzsét átölelni! Ez valami fantasztikus érzés! Ilyenkor a talpamon keresztül leengedem az energiákat Gaia-hoz, a mélységbe. És ilyenkor se feledkezzünk meg a tudatos mély légzésről! Ami még szót érdemel, az az étkezési szokások megváltozása. Van olyan időszak, amikor hetekig alig eszem. Ez általában akkor fordul elő, amikor feloldódik egy régi probléma, "túl vagyok" valami nehezebb perióduson, vagy intenzívebb energiák áramolnak át rajtam, amit én így hívok: éppen egy "szülésen vagyok túl."
Ez is általában valami érzelmi blokk feloldásával kapcsolatos, és elengedek bizonyos dolgokat, szokásokat, melyek a ragaszkodáson alapulnak. Ilyenkor megkönnyebbülök, és nem bírok enni. Aztán van, hogy rengeteget eszem. Ilyenkor tudom, hogy erőt kell gyűjtenem az előttem álló feladathoz, kihíváshoz. Ezek hullámokban jönnek. A következő tünetként a szédülést jelölném meg, ami nem választható el élesen az ügyetlenségtől. A szédülést jelezheti túl sok, vagy túl erős energia áramlás a testen át, és lelki probléma is, amikor elveszítjük az érzelmi és anyagi biztonságunkat. Ilyenkor újra egy biztos pontot kell találnunk az életünkben. Ami nem egyszerű ebben a bizonytalanságban. De egyvalaki mindig ott van számunkra, s ez a valaki nem más, mint önmagunk! Az ügyetlenség pedig nálam abban nyilvánult meg, hogy mindent kiejtettem a kezemből, nekimentem dolgoknak, vagy éppen elestem.
És szédülés közben visszatérhetünk újra a jól bevált tudatos mély légzéshez. Ez erősíti a földhöz kötöttséget, ami a gyökércsakrához tartozik. Ugyanis ilyenkor a "talajvesztettség" érvényesül, ezért "szigetelni" kell a fizikai testünket. Ezáltal tudatosan is összekapcsolódunk újra Föld Anyánkkal! Érezzük a "gyökerünket", és a Föld csodálatos energiáit, melyek rajtunk keresztül áramolnak. Időnként azt tapasztaltam, hogy túl sok érzékszervi benyomás ért egyszerre, ami abban nyilvánult meg, hogy mintegy zaklatottsági és felpörgetett állapotba kerültem. A gondolataim lázasan kergették egymást, s mégis úgy éreztem, végre átlátok mindent. Hajjaj!
És ilyenkor a teljes "spirituális" megvonás segített csak! A meditáció csak nehezített a helyzeten, ahogyan mindenféle spirituális tevékenység. Csakis a földi energiák kiegyensúlyozása volt hatékony, melyet szintén földelés által "vehetünk magunkhoz." Ez az, amint már említettem, a nálam bevált fa "ölelgetés", vagy lefeküdni, leülni a földre, és megint a tudatos mély légzés stb. Ilyenkor azt tapasztaltam, hogy túl sok szellemi energia áramlott át rajtam, ami pánik állapothoz vezetett. Ezt gyakran megéltem. De a leföldelés tényleg nagyon hatékony, és azonnali segítség! Nem kevésbé azért, mert mindig kéznél vannak ezek módszerek.
Tapasztaltam még hallászavarokat is, melyek a fül és/vagy hallójárat környéki "zajok", észlelésével járnak. Nem definiálnám zajnak, inkább valamiféle zenének, ciripelésnek jellemezném, olyan kísérő tünetekkel, mintha valaki egy tollpihével csiklandozná a hallójáratot. Nehéz szavakba önteni, de valami ilyesmi. Kinek -kinek milyen a szóhasználata, és a képzelőereje! Tapasztalataim szerint ez a belső hallással van összefüggésben. Én kb. 2 éve figyeltem fel erre a tünetre, amikor is egyszer úgy döntöttem, megnézetem egy szakorvossal. Mikroszkópos megfigyelést végzett az orvos, és nem talált semmit. Azt mondta, még egy szempillát is észrevenne. Persze akkor ijedtem be annyira, amikor egy idő után olyan kényelmetlen érzést tapasztaltam, mintha egy bogár mászkálna a fülemben belül. Rémálomként láttam a lelki szemeim előtt, hogy a bogárból már egy egész család lett, olyan intenzív volt a "kaparászás", aztán az orvos megnyugtatott!!? Semmi. Se bogár család, sem szempilla. Semmi. Viszont egyre gyakrabban tapasztalom, hogy a benső hang üzen a belső hallás útján, s gyakran hallok olyan dolgokat ,melyeket egyenlőre nem mindenki....
A tünetek mentális része is szorosan hozzátartozik a felemelkedéshez. Előfordulhat, hogy látomásszerű állapotban gyakran más tevékenységek közben látod magad. Hirtelen tapasztalatot szerezhetsz a nem lineáris gondolkodási folyamatokból. Mindezt egészen spontán, anélkül hogy elvesznél a részletekben, egyszer sak felfogod az egészet. Persze a mentális testből nagyon sok túlélési minta jöhet fel, régen megkövesedett és berögzült szokások, melyeket most a felszínre dob. Ezek nagyon kellemetlenek is lehetnek.
Ugyanis ilyenkor úgy érezheted, két részre "szakadsz." Az egyik részed boldog, hogy végre átalakulsz azzá, Aki Vagy, míg a másik részed, a mentális tested bosszús, nem tetszik neki ez a "játék." Persze megvan a lehetőséged, hogy felismerd, és észre is veheted mindkét részedet, de ekkor döntened kell. Különben beleragadsz ebbe a "játékba," és az is nagy nagy szenvedéssel jár. Én tudom!
Ráeszmélsz, hogy nem az vagy, akinek eddig hitted magad. A mentális test lázad, és őrjöng, olyanná válhat, mint egy dühöngő bika, ha nem vagy tudatos. A szellemednek valójában csak erre van szüksége, hogy a mentális tested feladja az ellenőrzést és az irányítást. Ez talán olyan érzés, mintha elveszítenéd önmagad, pedig valójában ekkor válsz igazi önmagaddá. Azzá, aki valóban Vagy!
Rájössz a tisztulási folyamatban, hogy a világról alkotott képeid közül nagyon sok nem a tiéd. Észreveszed, hogy olyan mintákat hordozol, mely nem te vagy. Apád mintáját, anyád mintáját, de mindaz nem a te energiád. Megjelenik lelki szemeid előtt anyád, és ugyanúgy üvölt, mint te. Az apád folyton kérdőre vont, aggályoskodott, piszkált...de az sem a te energiád. Mégis olyan képeket hordozol a valóságról, amelyek nem a tiéid. És ekkor megkérdezed magadtól: Ki vagyok én? Ezek a minták lenyomatként mind ott vannak az aurádban, a mentális, és érzelmi testedben. S mivel tudattalanok, állandóan aktiválódnak. Ez kész őrület! -gondolhatnád. Azzá is válhat, ha azonosulsz vele. Amint tudatossá kezdesz válni, elkezded ezeket a dolgokat tisztázni. Az átalakulás folyamán sok ember kiléphet az életedből. Magad mögött hagysz olyan kényszeres viselkedésmintákat, melyek a régi kapcsolataidban domináltak.
A baráti köröd teljesen megváltozhat, szinte az egész életed megváltozhat! És meg is változik! Új emberekkel kerülhetsz kapcsolatba. Lehet, hogy munkahelyet, lakóhelyet, szakmát váltasz. Elválsz, vagy éppen megházasodsz. Minden megváltozik körülötted, és benned. Ha ragaszkodsz a régi "jól bevált" dolgokhoz, nehéz lehet, és lesz is az átmenet. A fontos, ne félj a változástól! Az önkorlátozó hiedelmeid és elképzeléseid fokozatosan oldódnak a mentális testből. Ha mégis ellenállsz, nehezebb lehet a folyamat. Egy idő múlva majd átveszi a helyét az elengedés, a ragaszkodás nélküliség. Ekkor fellélegezhetsz, mert a nehezén túl vagy. ??? Az egész identitásod újjáalakul. Mássá válsz. Tudd, hogy soha nem vagy egyedül! Lesznek olyan újraértékelő pillanatok, amikor megkérdőjelezed azt, hogy: Tényleg itt akarsz-e lenni? Végig akarod-e csinálni? Ilyenkor egyszerűen mindent és mindenkit gyűlölsz. A munkádat, az embereket, önmagadat, és az életet, mindent. Ez is egy fájdalmas szakasz. Olyannak tűnhet, mintha elvesztetted volna minden kapcsolatodat önmagaddal, és a külvilággal. Nincs, amibe kapaszkodj. S akkor olyan emberekkel kerülhetsz kapcsolatba, akik segítenek ébredezni. A karma és a kötelesség általi kapcsolatok felbomlanak, s nagyon gyorsan belépnek helyükre azok, akikkel most együtt kell lenned. Olyan emberekkel kerülsz kapcsolatba, akiknek hasonló, vagy ugyanaz a feladatuk, mint neked. Ez nagyon jó érzés, mert egyrészt felgyorsítja a dolgokat, másrészt örömmel tölt el!
Elkezdesz szárnyalni! Érzed, hogy végre értelme van az ittlétednek. Gyakran megtapasztalhatod, hogy egy nagyobb dimenzióban létező részed összekapcsolódik a testeddel. Ekkor megváltozik az egész környezeted. Ilyenkor még egy érdekes tapasztalat üti fel a fejét. Észreveszed, hogy amíg te a mennyeket éled itt a földön, nagyon sokan a pokolban érzik magukat. Vagyis a menny és pokol egy helyen van! Ez egy nagyon érdekes nézőpont!
Az érzelmi testünk is fokozatosan tisztul a blokkoktól, gátaktól. Az a jó, ha ilyenkor a szívcsakrára koncentrálunk, hiszen a lényeg itt az elfogadás, a megértés, és a tiszta őszinte szeretet. Amit persze sokan másként definiálnak. De mi elfogadjuk, mert a szabad akarat egy nagyon lényeges szempont. Tehát, amikor az érzelmi testünk tisztulásnak indul, azt érezhetjük, hogy érzelmesebbek vagyunk, mint korábban. Szélsőséges érzelmi reakciókat is megélhetünk. Én gyakran kérdeztem önmagamtól, mi ez az egész? Mit csinálok? Ritkán voltam a jelenben, mert a múlt hagyatékai állandóan visszarántottak, néha sötétségbe burkoltak, aztán meg a Fény elvakított. Persze akkoriban nem tudtam, hogy a látásmódommal van a gond, s nem a "világítással." Amikor beindulnak ezek az érzelmi tisztulások, úgy érezheted, hogy tisztáznod kell az emberi kapcsolataidat, hogy megszabadulhass a régi, elavult mintáktól.
Lesz olyan kapcsolatod, melyet úgy érzel, le kell zárnod. Ezen tisztulási fázisban a kapcsolataink is nagyon gyorsan változnak. Legtöbbször megtapasztalhatod, hogy ezek a kapcsolatok már nem a ragaszkodáson alapulnak, megértheted a mélyebb értelmét. És megélheted a kapcsolatok multidimenzionális mivoltát is. Én főként a gyermekeimmel szemben érzem ezt a fajta "vezettetést". Gyakran észreveszem, hogy bizonyos időben összehoz a sors valakivel, akivel éppen akkor együtt kell lennem, mert dolgunk van egymással. Ilyenkor is nagyon erősen érzem a "vezettetést". Gyakran érezem, hogy a szívem teljesen megnyílik, és vezetve vagyok a szellemem által. Ilyenkor te is úgy érezheted, átölelnéd az egész világot, mindent és mindenkit feltétel nélkül képes vagy szeretni.
Sajnos még többször visszaeshetünk ilyenkor a régi állapotba, de miután megtapasztaltuk ezt a "földöntúli" érzést, többé nem akarunk ettől "elszakadni." Noha talán ilyenkor még nem sejtjük, hogy soha nem voltunk a Forrástól elszakadva, csak a rossz szemüvegen át szemléltük a dolgokat, vagy éppen hogy le kellene venni a szemüveget. Mert úgy tisztább a látás! De semmi gond! Ez a tapasztalás egyben ráeszmélés is, ami egy olyan energia minőség, amely mindig vezet minket, ha hajlandóak vagyunk figyelmünket a jelenre koncentrálni, és kilépni a múlt árnyékából. Azt tapasztaltam, a későbbiekben, hogy tudatosan rá tudtam "csatlakozni" erre a Forrásra, ha a tudatosságom elég "éber" volt. Sokszor éltem át ilyenkor olyan érzelmi töltődést, amit úgy éreztem, hogy semmi és senki más nem adhat. Később persze rájöttem, ezt az érzést bármikor megélhetem, bárhol, bárkivel. Sőt, a lényeg az, hogy bármilyen körülmények között ezt a kapcsolatot érezzem.
Sokszor megéltem az érzelmi tisztulás közben kapcsolatvesztettséget. Amikor úgy éreztem, teljesen egyedül vagyok, fizikailag, és lelkileg is. Ez nagyon elszomorított., s ilyenkor ismét beleestem az elkülönülés csapdájába, és vergődtem az én és a mi között. Gyakran éreztem magam Egy-ségben, de még gyakrabban a kétségben, kétségbeesve, kapaszkodva, támaszt és oltalmat keresve. Eközben a tisztulási folyamat közben újfent rá kellett döbbennem, én mindig ott vagyok magamnak. Soha nem hagytam el magam, legfeljebb csak eltávolodtam attól Aki Vagyok. A mélypontok után, megújult erővel, és teljesen más látásmóddal mindig egyre közelebb és közelebb kerültem Igaz Valómhoz. Odáig eljutottam, hogy értelemmel felfogtam a dolgokat, de mikor "alkalmazni", élni kellett, legtöbbször csődöt mondtam. S persze azért, mert a régi lenyomatok még erősen befolyásoltak, de már oldódni látszottak!
Gyakran éreztem nyomás hullámokat, és tágulást a fejemben, főleg a homlokom mögött, és hátul a tarkóm fölött, ekkor a hipofízis és a tobozmirigy aktiválódását véltem érezni. Olyasmi érzés, mintha valaki belülről nyomná az ujjával a szemöldökök közötti pontot. Ezzel együtt az érzékelésem is megváltozott. Elkezdtem olyan dolgokat érzékelni, "mintha lenne ott valami." Főleg a szemem sarkából véltem felfedezni azt a valakit/valamit. Némelykor furcsán elmosódottan láttam, és kezdtem azt érezni szétesnek a dolgok, a "kép" amit látok nem valós. Ez szintén rémisztő lehet az első időkben, de ne ijedjünk meg! A több dimenziós látásmódunk van kialakulóban. Persze kapaszkodnunk nincs mibe, de nem is kell, már semmi sem működik a régi szerint ezen a szinten. Én például geometriai formákat láttam, érzékeltem. Olyan frekvencia tartományban "mozogtam" tudatilag, amit képtelen voltam lefordítani bármilyen szavakra, mondatokra, mert megszűnt a linearitás. Persze, hangsúlyozom, ezek a tapasztalások egyenlőre sajnos csak időszakosak. Hosszúságuk, és tartalmuk mélysége főként a tudatosságomtól, és az éppen aktuális "állapotomtól" függ. S attól mennyire vagyok beleragadva a régi mintázatba, mennyire tudok a jelenben lenni az "itt és most"-ban. Észrevettem olyan testi tünetet is, ami szintén érdekes tapasztalat volt. Néha nagyobbnak, és valahogyan másnak éreztem magam, mint amit eddig tapasztaltam.
Nehéz ezt szavakkal kifejezni. De nagyon erős fizikai és mentális változás volt, mert ezt a nagyságot fizikailag, és tudatilag is éreztem. A tudatom kitágult a régi keretek és korlátok közé szorult állapotból, egy határtalan és korlátlan állapotba. Kezdtem megsejteni, és megérezni nagyságomat, és Mester-ségemet. Ilyenkor úgy tűnt, az ego feloldódott, levetette rabláncait, s megadta magát. Ezek egyfajta eksztatikus élmények voltak, de megtapasztalhatod fájdalmas élményként is. A választás megint tőled függ! Ekkor, ha pillanatokra is, de megszűnik az én tudat, az "én magam". S átveszi a helyét valami más, aminek valójában nincs helye.
Megszűnik a saját tudatunk, megszűnik az elszakadás érzés, EZ, AZ! Amikor végre sikerül mindent elengedni, s összekapcsolódni, rácsatlakozni, Egy-gyé válni a Forrással, vagy hívhatod bárminek. Akkor nincs már ego, s a gondolatok is megszűnnek létezni.
Ez a VAGYOK állapot. Persze még mindig visszaeshetsz a régi mintázatba, ahogy jómagam is, de már egyre kevésbé. Most már tudod, nem őrültél meg, nem fogsz meghalni, semmi rossz nem történhet, mert valójában most születtél meg. Felébredtél hosszan tartó álmodból, és néha még törölgeted csipás szemeidet, elvakít a Fény, s olyankor lehunyod szemeid. A szempilláid még fáradtak a hosszú és mély alvás miatt. Néha visszaaludnál, mert úgy érzed nem aludtál eleget.... Hogy fáradtabb vagy, mint elalvás előtt.
S azt érzed, hogy kegyetlen és rideg ez a valóság, s az álom sokkal valósabb volt. De ne félj, és ne torpanj meg az ébredésed után... Amint éberebb leszel, feleszmélsz, és a színek elkezdenek kibontakozni előtted. Az árnyak formát öntenek. A fátyol mögül felsejlik a Fény. Ne takard el az arcod! Fürödj meg benne! Éld át, tedd magadévá ,válj eggyé vele! Az érzés ismerős, bár nagyon távolinak tűnik.
Az idő is felgyorsulhat. Nekem sokszor van olyan érzésem, hogy egyszerre több helyen vagyok. Néha az idő valószerűtlenül lelassul, máskor hihetetlenül felgyorsul. Olyan, mintha elveszítenéd az időérzékelésedet, ami részben igaz is, mert a linearitás megszűnik. S az idő szimultánná válik. Gyakran elkésel valahonnan, elfelejthetsz dolgokat, néha pedig azt sem tudod, milyen "nap van ma". Néha kiesnek olyan dolgok a fejedből, hogy hová indultál, mit csináltál. Furcsa, s egyben ijesztő is, mert azt érezheted, megőrülsz, és kezded elveszíteni önmagad. Ami az önmagad elvesztését illeti, valóban igaz is. Mármint akivel ezidáig azonosítottad önmagad.
Előfordul, hogy nem tudsz koncentrálni és a figyelmed elkalandozik. Szédülést és borzongást is érezhetsz, és a folytonosság érzése megszűnhet. Az eddigi tapasztalásaid és a realitásod darabjaira hullik szét. Mert szétesőben vagy te is. Meg kell tanulnod ebben az új, kiterjedt, végtelen időben létezni. Nincs több segítség, nincs kapaszkodó! Meg kell tanulnod bízni a vezettetésben. El kell fogadnod Mesteri mivoltodat, s ki kell nyilvánítanod, és átáramoltatnod Fényességed a külvilágba. Ekkor közvetlen kapcsolatba kerülsz a Forrással, s te magad is Forrássá válsz. Ez egy olyan állapot, ami kifejezi valódi identitásodat minden létező síkon. Miközben mindezt írom, most is csodálatos hangokat hallok a belső hallásommal. Magas frekvenciájú, csodálatos dallamok.. zene ez. A szférák zenéje.
Sorolhatnám még hosszasan a tüneteket, s végteleníthetném a tapasztalatokat. Mindenki személyre szabottan, egyénileg, a saját fejlődési szintjének megfelelően és tisztulási folyamatként tapasztalja meg ezeket a dolgokat. Nem érdemes összehasonlítani egymással ezen megéléseket és a versenynek sem helye ez az átalakulás. Szellemed tudja, mi a jó neked, tudja merre vezessen, és meg is teszi!
Te csak hagyd a folyamatot megtörténni, és élvezd! Legyél szabad! Legyél korlátlan és határtalan Teremtő!
LÉLEGEZZ ÉS LÉTEZZ!
Mindezeket a saját valóságomból írtam, ami nem feltétlenül egyezik, vagy hasonlít a te saját valóságodra.
Ez az én utam és az én teremtésem, a közös "játékban." Köszönöm, hogy elkísértél egy darabon.
Köszönöm, hogy velem voltál és tiszta szívemből köszönöm, hogy "meghallgattál." Jó volt veled!
ITT ÉS MOST, ENGEDJ EL MINDENT! S MÁRIS MEGÉRKEZTÉL ODA, AHONNAN ELINDULTÁL!
ISTEN HOZOTT!
2008.11.01.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése