Egy látó vallomá¡sai 2.

Egy látó vallomásai 2.:

EGY LÁTÓ VALLOMÁSAI 2.

(Újabb beszélgetés egy megvilágosodott lélekkel)

Az alábbi interjú az Egy látó vallomásai (2007) című írásom folytatása. Beszélgetőtársam ugyanaz a névtelenségbe burkolózó személy, aki korábban is. A szöveget szerkesztett formában bocsátom közre az Eseményhorizonton.

1. AZ UTOLSÓ IDŐK

- Eltelt három év azóta, hogy legutóbb egy nagyot beszélgettünk. Azóta rengeteg minden történt, a kutatás terén is, meg a nagyvilágban is az emberiséggel. Ezért szükségét éreztem egy újabb interjúnak veled. Kezdjük talán a mindenkit érdeklő 2012-es világvégével, ami nagyon felkapott téma lett mostanában. Mit tudsz mondani erről?



- Azt, hogy valami lesz, de hogy pontosan mi, azt egyelőre nem tudjuk. Ahány ember, annyi elképzelés van a 2012 decemberi dátummal kapcsolatban.

- És mi az, amit te, személy szerint valószínűsítesz? Amit látsz a jövőben? Szerinted mi fog történni?

- Azt tudjuk a Napot megfigyelő műholdak méréseiből, hogy a csillagunk aktivitása növekszik. A napfoltok 11 éves ingadozást mutató ciklusa 2012-13 körül éri el a maximumát, ami együtt járhat azzal, hogy erős napviharok, napkitörések lesznek abban az időszakban. Ezek gondokat okozhatnak a műholdaknak, repülőgépeknek, távközlési rendszereknek, amikre fel kell készülniük az üzemeltetőknek. Pont ezért lőnek fel egyre több napkutató szondát mostanában, mert a tudósok megértették, hogy a földi életet döntően befolyásolja a Napunk működése. A műholdak lehetővé teszik, hogy időben értesüljünk a csillag sugárzásában beálló változásokról és a lehetőségeinkhez mérten tegyünk valamit a károk enyhítésére.
- Valószínűleg sokfelé lesznek erős sarki fények, nem csak a sarkvidékeken, hanem akár a mérsékelt égövön is. Az, hogy a bolygónk éghajlata megváltozik-e emiatt, nem valószínű, amennyiben ez a napfolt maximum is olyan lesz, mint a korábbiak. De ha történik valami szokatlan, például egy extra erős napkitörés, akkor majd rá lehet fogni, hogy ez az a katasztrófa, amit a maják előre jeleztek a naptárukban.

- Valami olyasmire gondolsz, mint amit a katasztrófa filmekben mutogatnak? Hogy a Nap felperzseli a Földet vagy heves vulkánkitöréseket indít be valahogy? Netán özönvizet okoz?

- Ha választani lehetne a halálnemek közül, én speciel a mérsékelt erősségű vízözönt tartom a legvalószínűbb eshetőségnek. Tegyük fel, hogy 2012 decemberében, karácsony táján, azaz a téli napforduló környékén lesz egy nagyon erős napkitörés. Aminek nem kell túl sokáig tartania, lehet pár órás vagy egy-két napos aktivitás is. Amennyiben eltalálja a Földet, elsősorban a déli féltekét fogja érinteni, mert akkor van ott a nyári napforduló. A bolygó déli felének nagy részét víz borítja. Az Antarktisz területe egyetlen hatalmas hó és jégmező, ami a nyár közepén ugyan olvadni kezd a széleinél, de egészében sértetlenül vészeli át a sima nyarakat.
- Mi történik akkor, ha a napkitörés napokon át fűti majd a déli sarkot? Bőven elég, ha csak 10-20, esetleg 30 Celsius fokkal emelkedik meg ott a hőmérséklet, mondjuk egy hétre. A nyár közepén ez azt jelenti, hogy a kellemes mínusz 10-20 fokos hidegből fagypont körüli hőmérséklet lesz hirtelen. Ne feledjük, az Antarktiszon nyáron fél évig világos van, tehát sosem megy le a Nap a láthatár alá. A sugárzásnak nem kell az egész jégmezőt felolvasztania. Már az is elég, ha csak egy részét felmelegíti.

- A peremvidéket főleg.

- Igen. Mindaddig, amíg a tengeren úszó jégtáblák olvadnak el, a globális vízszint nem fog emelkedni. Ez történik most is az északi sarkon, ahol nyaranta szinte a teljes jégmező eltűnik néhány hétre az éghajlat ingadozás miatt, amibe az emberiség is besegít egy picit a maga módján. De ettől mégsem változik az óceánok vízszintje. Viszont amikor a szárazföldi hó és jég kezd el olvadni és belefolyni az óceánba, rögtön megváltozik a helyzet.

- Persze, mert a tengeren úszó jég annyi vizet szorít ki, amennyi a saját súlya. A szárazföldi vízmennyiség viszont ha lefolyik, hozzáadódik a tengerszinthez.

- Úgy van. Szóval elképzelhetőnek tartom, hogy történni fog egy kis katasztrófa. Mondjuk megemelkedik az óceánok szintje 1-2 méterrel hirtelen. A víz szétfolyik a déli sarktól a három óceánba és elárasztja a partokat. Az alacsonyan fekvő területeket, a kikötőket és parti városokat. Minden attól függ, mikor lesz a napkitörés, milyen erős lesz és meddig fog tartani. Utána, ha visszaáll a normál sugárzási szint, szép lassan lehűl a sarkvidék, és a párolgás, havazás miatt fokozatosan visszakerül a víz az Antarktiszra. De ez évekbe telhet. Addig viszont az elárasztott területek víz alatt maradnak. A lakosság kénytelen lesz elköltözni, több százmillió embernek kell új otthont találnia hirtelen, ami rengeteg gonddal, bajjal fog járni. Éhezéssel, háborúkkal, járványokkal, felfordulással, káosszal. Ahogy a filmekben előre megénekelték.

- Egy ilyen napkitörés az egész déli féltekén súlyos gondokat okozna. Harminc fokos hőemelkedés az nagyon sok.

- Attól függ, mennyihez kell hozzáadni. Ausztráliában, Új Zélandon, Dél-Afrikában és Dél-Amerikában épp a nyár közepe lesz. Tikkasztó hőség és szárazság. Adjunk hozzá még harminc fokot és elviselhetetlen, perzselő forróság lesz belőle. Az embereket és állatokat óvóhelyekre kell menekíteni a hőség elől. Millió számra! A növényzet sok helyen kigyullad és porig ég, a városokkal együtt. Az óceánok heves párolgásba kezdenek, amitől rengeteg lesz a felhő. A felhők részben eltakarják a Napot és csökkentik a felszínt elérő fény mennyiségét, így ez negatív visszacsatolásként hat majd. Viszont ettől hatalmas esők lesznek mindenfelé, meg nagy viharok alakulhatnak ki. Az Észak-Amerikát sújtó hurrikánok köztudottan az afrikai partvidéknél kezdenek kialakulni, az egyenlítő közelében. Egy ilyen katasztrófa simán előidézheti extra erős hurrikánok sűrű sorozatát, hogy a meteorológusok nem győzik majd elnevezni őket.

- Még szerencse, hogy nálunk épp tél közepe lesz akkor.

- Biztos vagy benne, hogy ez szerencse? Gondold csak végig! Karácsonykor Európában fagypont alatt vagy akörül szokott lenni a nappali hőmérséklet. Most hirtelen plusz húsz, harminc fok lesz. Nyári hőség. Minden hó és jég elolvad. Nem kell fűteni, az igaz, de mi lesz utána? Hosszabb távon? Hogyan hat majd ez az egész az éghajlatunkra?
- Az idén a nyár eleje egy kicsit csapadékosra sikerült a Kárpát-medencében. Több mint egy hónapig esett az eső és nézd, mekkora károk keletkeztek, pedig ez alig két-háromszorosa, néhol ötszöröse volt a korábbinak. Mi lesz, ha a katasztrófa után tíz vagy hússzoros mennyiségű eső, illetve hó zúdul majd a nyakunkba hónapokon át? Fel vagyunk készülve 1-2 méteres hóra, később tavasszal ugyanekkora esőre? Mi lesz a városokkal, a mezőgazdasággal?

- Aha. Értem! És mivel az egész világon hasonló lesz a helyzet, nem számíthatunk segítségre.

- Amikor az egész világ bajban van, mindenki csak magára számíthat. Nem lesznek élelmiszer segélyek, sátrak meg takarók. Nem lehet majd külföldről behozni a hiánycikk élelmiszereket, mert mindenhol kevés lesz belőle. Már így is túl sok az ember és kevés az élelem. Tömegek éheznek vagy alultápláltak, illetve rosszul táplálkoznak különféle okokból. A Napnak elég egy kis köhintés a Földre, és a felszínén tenyésző ember baktériumok nyomban kimúlnak, mert erősen túlterhelt a bolygónk életfenntartó rendszere.

- Igen, te előszeretettel szoktad a Földet egy űrhajóhoz vagy űrállomáshoz hasonlítani, aminek az utasai ostoba módon tönkreteszik a létfenntartó rendszereit, aztán meg panaszkodnak a mostoha viszonyokra.

- Azért hasonlítom űrhajóhoz, mert az. Egy véges méretű környezet, amivel gazdálkodhatunk. Mégis úgy csinálunk, mintha végtelen lenne a kizsákmányolható és bepiszkítható területünk. Közben egyre gyorsabb ütemben halnak ki az állat és növény fajok, amiket genetikailag eltorzított organizmusokkal próbálunk helyettesíteni.

- Igen, erről sokat lehetne beszélni, de térjünk vissza a napkitörésre. Mit tehetünk ez ellen? Hogy megússzuk?

- Semmit. Nézhetjük, meg bespájzolhatunk tartós élelmiszerekből még a balhé elején, amikor az első hírek megjelennek arról, hogy baj lesz. Az emberek általában elég lassan reagálnak a váratlan helyzetekre. Az elmúlt évek konfliktusait figyelve úgy találtam, hogy egy-két napba telik, amíg végiggondolják a következményeket és elkezdenek cselekedni. Szóval aki gyorsabb náluk, ennyi előnnyel számolhat a túlélés terén.

- Rövid távon már az is komoly előny. Hosszabb távon meg ki tudja, érdemes lesz-e életben maradni abban a megváltozott világban?

- Ezt mindenkinek magának kell eldöntenie. A katasztrófa jó lehetőséget biztosít majd egy csomó léleknek, akiknek elegük van ebből a világból, hogy kilépjenek a testükből és elköltözzenek más bolygókra vagy egyszerűen fölmenjenek a 4D-be. A földhöz ragadtak és az elszánt túlélők maradnak csak itt, hogy újra kezdjék a civilizációt.

- Legalább egy időre csökkenni fog a környezetet érő terhelés, ha drasztikusan visszaesik a népesség. Kevesebb ember kevesebb energiát, helyet, levegőt, vizet, élelmet és más dolgokat igényel.

- Igen, az ilyen katasztrófák valóban nagy szolgálatot tehetnek a Földnek, mert eltakarítják a népfölösleget. Az emberiség nem volt képes a saját létszámát és működési területét lekorlátozni egy egészséges szintre, ezért a természetnek kell helyretennie a gyereket néhány nyaklevessel.

- Kemény pofonok lesznek ezek inkább. És te, mint megvilágosodott személy milyennek látod a jövőt most? Lesz 2012-ben katasztrófa vagy nem? És ha igen, az mekkora lesz?

- Én inkább azt mondanám, hogy katasztrófa már most is van, csak foltokban jelentkezik és lassú a kibontakozási ideje, ezért a többségnek nem tűnik fel. Itt egy kis hőség és tűzvész, ott egy kis esőzés és árvíz, amott néhány földrengés és cunami, szóval mindenhol történnek a katasztrófák, folyamatosan. Az emberek mindig valami nagy és látványos dolgot várnak, hogy rámondhassák: na, ez az! Erről beszéltünk. Közben meg ezernyi olyan apró változás történik, amire senki sem figyel, pedig nagyon komolyan érintenek mindenkit hosszabb távon.

- Igen, egyetértek! Van erre egy szemléletes példa. A fazékba tett béka esete. Ha forró vízbe tesszük, kiugrik. Ha hidegbe és lassan felforraljuk, a béka szépen megfő és vacsora lesz belőle.

- Az emberiség már évtizedek óta fő a saját levében és kezd puhulni a húsa. Ha a napkitörés felhevíti a bolygót, az egy látványos betetőzése lesz ennek a folyamatnak.

- Nem válaszoltál az előbbi kérdésemre. Mit látsz a jövőben?

- Ezzel kapcsolatban két dolgot fogok elmondani, de nem azt, amit te hallani szeretnél. Az egyik, hogy sok évvel ezelőtt, még a kilencvenes évek derekán az Isten összehívta a Földön akkoriban testben élő vezető lelkeket egy tájékoztatóra. Ami egy filmvetítés volt az utolsó időkben várható, tervezett eseményekről. Arról, hogy hol, mikor, milyen katasztrófák fognak történni. Lehettünk vagy háromszázan az asztráltérben, a mesterek egy részét ismerem is személyesen a fizikai világból vagy a túlvilágon. Miután végignéztük a prognózist, az egész filmet kitörölték a lelkemből, hogy ne férjek hozzá és ne tudjam elmondani.

- Akkor ennek mi értelme volt?

- A tudatalattimban benne van az információ, csak zárolva lett, biztonsági okokból. A megfelelő helyen és időben majd ez feloldásra kerül, hogy tudjak cselekedni. Mint az időzáras páncélszekrény. Csak akkor nyílik ki, amikor szükségem lesz rá. Addig viszont nem zavar a dolog és tudok más feladatokra koncentrálni.
- A másik dolog, amit mondani akarok, hogy az elmúlt pár évben már több alkalommal is szóltak nekem a túlvilágról, egyrészt különféle szakszellemek, másrészt az Isten is, hogy igyekezzek a munkáimmal, mert fogy az időm. Nem sokáig leszek már itt fizikai testben, ezért sietnem kell, hogy minden fontos feladatot be tudjak fejezni.

- Szóval te is el fogsz menni a rendszerből. Valahová.

- Hazamegyek. Oda, amit általában csak mennyország néven emlegettek. Úgyhogy ez az utolsó interjú, amit adok. Neked, meg bárki másnak. Szóval kérdezz okosakat! Használd ki a lehetőséget!

2. A HALÁL

- Akkor kérdeznék a halálról, meg a halál angyalairól. Mi is történik pontosan, amikor meghalunk? Mi a dolga a halál angyalainak?

- A halál fiziológiájáról már sokat tudnak a biológusok és az orvosok. De a transzcendens részét még mindig homály fedi előttetek. Lényegében az történik ilyenkor, mint alvás közben, amikor a lélek részecske elhagyja a fizikai testet és az asztráltérben kóborol egy darabig. Másokkal találkozik, beszélget, tanul, intézi az ügyeit, aztán visszamegy a testébe.
- A halál olyan a lélek számára, mint a felébredés a testi élet álmából. Fizikailag ilyenkor elszakadnak a lelket a testhez kapcsoló időszálak, és mivel a leleon magával viszi a kivetített asztráltestét is, a hullának gyorsan elhalványul az aurája és csak az üres fizikai test marad vissza.
- A halál angyalai azok a túlvilági szakszellemek, akik feladata a kilépést és a túlvilágra való átlépést megkönnyíteni. Ugyanúgy, ahogy a születés angyalai a belépésben segédkeznek, a kilépéskor a túlvilágra születik meg a lélek. Tehát a túlvilágról nézve a testet öltést segítők a halál angyalai, a testtől való megszabadulást segítők meg a születés, megszabadulás angyalai.

- Érdekes gondolat. Egyáltalán, miért van szükség ilyen segítőkre?

- Amiért az országhatáron is vannak vámosok meg határőrök. Segíteni és adminisztrálni az átkelésekkel kapcsolatos dolgokat. Az okosabb lelkek még a testi életük során újratanulják a túlvilággal kapcsolatos ismereteket. Azt, hogyan kell kilépni a testből, meg belépni. Hogyan kell mozogni, kommunikálni az asztráltérben, stb. De vannak zöldfülű lelkek is, meg félősek, akik nem mernek kimozdulni a testükből még alvás közben sem. Vagy kimozdulnak, de nem tanulnak belőle. Ezért kell a személyzet a túloldalon, hogy fogadják az érkezőket és segítsenek nekik. Tájékoztatják őket a legfontosabb tudnivalókról, eligazítják, hogy merre menjenek tovább, stb.
- A 3D-s asztráltérből a léleknek ki kell lépnie egy térváltással a 4D-s túlvilágra, ahol az ismerősei, rokonai, barátai fogadják és segítik tovább. Aki ezt nem tudja, hogy kell, annak nyitnak egy térablakot, amit a klinikai halál állapotából visszatért emberek fényalagútnak neveznek. Azért dől belőle a fény, mert a 4D-ben sokkal több fotinó van, mint az alvilágban. Az égszakadással járó térháborgások során ezért szoktak heves fényjelenségek kialakulni, mert a térszeparátoron keresztül bevilágít a túlvilág fénye az alvilágba.
- Egyszer, évekkel ezelőtt én is láttam ilyen térablakot, de ébrenlét során, és nem azért, mert a halálomon voltam, hanem mert odaátról megnyitották. Nekem ez egy szögletes ajtó volt, amiből fehér fény dőlt kifelé. Egy fehér bőrű, földönkívüli humanoid lépett ki rajta, aki közölte, hogy segítünk, majd visszalépett és bezárta az ajtót.

- Hogy nézett ki pontosan?

- Nem emberi feje volt. Inkább egy szabályosan duzzadt, furcsa alakú arca és koponyája volt, haj és arcszőrzet nélkül, ami kicsit emlékeztetett a Csillagok háborújában látható birodalmi rohamosztagos sisakra. De nem olyan volt! Csak a fehér bőre és fekete szeme miatt tűnt így nekem, meg a duzzadt állkapcsa miatt. Viszont szép volt, annak ellenére, hogy nem láttam ilyen lényt korábban és ismerősnek tűnt valahonnan a kinézete. Biztos éltem már korábban ilyen fajta testben valahol vagy találkoztam ilyen lényekkel, nem tudom.

- Ez nem a halál angyala volt?

- Nem. A halál angyalaival is többször találkoztam meg beszélgettem már odaát, azok egész máshogy néznek ki. A halál angyalai mindig fekete ruhát viselnek, emberi külsejük van, többnyire férfiak és nagyon barátságosak. Nem kell tőlük félni, csak a munkájukat végzik. Mint a papok, amikor föladják az utolsó kenetet a haldoklónak. Az olyan fekete csuklyás, kaszával hadonászó fickókat a horrorfilmekből nyugodtan el lehet felejteni.

- És miket mondtak neked?

- Érdeklődtek, mikor óhajtok átmenni. Mármint meghalni. Meg szóltak, hogy nem muszáj tovább élnem, nyugodtan meghalhatok ha akarok. Szóval nekem nem kell itt tartózkodnom. Már évtizedekkel ezelőtt elmehettem volna, csak most önszántamból túlórázok és elvégzek néhány extra munkát az emberiségnek. Főnöki jóváhagyással. De rövidesen ennek is vége és akkor távozom, a megfelelő időben és módon.

- Erről akarsz beszélni? Hogy mikor lesz...?

- Nem. Az a lényeg, hogy amikor látjátok, hogy közeledik a vég, nem kell félni meg hisztizni. Lélekben készüljetek fel a távozásra. Búcsúzzatok el a játszótértől, meg a játszótársaktól és nézzetek bátran szembe a kilépéssel. Pont olyan lesz, mint egy álom. Van, aki könnyen elalszik, mások nehezebben. Van, aki szépet álmodik, mások rémálomra ébrednek, amikor odaát szembesülnek a tényekkel. De semmivel sem rosszabb kilépni, mint belépni. Márpedig a testbe születéseteket is túléltétek, nemde?

- Ja! És mi a helyzet az életfilm lepörgésével?

- Abban is volt már részem, sok évvel ezelőtt. Egyik este, mikor lefeküdtem aludni, váratlanul bejött a szobába egy felettes istenség, és egy szó nélkül lekérte a lelkem információ tartalmát. Rendelkezett a hozzáférési jogosultsággal, mire a lelkemet vezérlő operációs rendszer azonnal lesugározta neki a feltudatom teljes tartalmát. Minden információt, a születésem pillanatától kezdve a jelenig. Semmi sem maradt ki belőle, a leglényegtelenebb részletek is benne voltak. A folyamat becslésem szerint kb. 1, esetleg 1,2 másodpercig tarthatott. Tehát iszonyú gyors volt. Ez idő alatt villámgyorsan átfutott a fejemen az életem összes eseménye, tűélesen és kristálytisztán, mintha most történt volna meg, aztán semmi. Az istenség egy szó nélkül kiröppent a lakásból és ment tovább a dolgára.

- Ezt vajon miért csinálta?

- Több oka lehetett rá. Az egyik az, hogy lássam, mi ez és hogyan zajlik le. És elmondhassam az embereknek, hogy mi ez az egész. A másik, hogy ellenőrizze az információkat, minden megvan-e. Amikor meghalunk, szintén automatikusan lefut az életünk élményfilmje, hogy összehasonlítsa a Jupiter akashában lévő biztonsági másolattal a feltudat tartalmát. Ugyanis később ezen adatok alapján lehet megítélni az adott életet és dönteni a továbbiakról, mi legyen a lélekkel. Tehát az operációs rendszer ilyen biztonsági ellenőrzést végez, nem veszett-e el valami információ vagy nem manipulálták-e az adatokat valami trükkös módszerrel. Mert előfordul, hogy a dörzsöltebb lelkek átírják magukat, javítanak a programozásukon, kitörölnek dolgokat vagy hozzátesznek valamit, és ezzel módosítják az információs mátrixukat. Ami alapján a karmájuk és a jövőjük meghatározható. Úgymond élményhamisítást követnek el. A biztonsági másolathoz viszont senki nem fér hozzá az ügyintéző istenségeket kivéve, így gyorsan kideríthetők a hibák és manipulációk.

- Akkor ez olyan, mint a paritás ellenőrzés a számítógépeknél?

- Valami olyan, de nem digitális, hanem analóg az őrzött információ és ezért villámgyors az ellenőrzés is. Nekem alig volt több egy másodpercnél, meglepődni sem maradt időm.

- És mindent rendben talált a felettes?

- Gondolom, mivel senki nem szólt semmit. Később végeztek rajtam szoftver módosítást, hogy el tudjam végezni a feladataimat, tehát megváltoztatták a mátrixomat és ezzel a karmámat is. Meg volt az az időszál átfűzéses beavatkozás is, amiről korábban meséltem már neked, szóval a rendszergazdák dolgoznak a háttérben, hogy minden simán menjen.

- Mit jelent az, hogy átírták a karmádat? Hozzátettek valamit? Vagy elvettek belőle?

- Is, is. A folyamat több lépcsőben történt és eltartott vagy egy hétig. Nagyon óvatosan és finoman csinálták, hogy alig vettem észre, de azért láttam, hogy napról napra változik a mátrixom és máshogy kezdek el működni. Akkoriban gyorsult fel nagyon a tanulási képességem, hogy elkezdtem gyorsan és könnyen megérteni a legbonyolultabb teremtésfilozófiai dolgokat is. Meg minden nap kitaláltam valamit, aztán nem győztem leírni az ötleteimet.

- Szóval felturbóztak.

- Én inkább akadálymentesítésnek nevezném a dolgot, mert azért előtte sem voltam piskóta. De utána minden könnyebben ment, gond nélkül. Mármint a munkám terén, mert más dolgok viszont nem változtak.

- Kicsit furcsa nekem, amiket mondasz a túlvilági szellemekkel kapcsolatban. Az, hogy olyan szűkszavúak. Sose mondják el, mit miért csinálnak, csak cselekszenek, aztán találd ki, miről lehet szó. Nem túl beszédesek. Meg udvariasak.

- És sosem szoktak köszönni. Rengeteg különféle szellemmel volt már dolgom, de még egy sem akadt köztük, aki találkozáskor vagy távozáskor köszönt volna. Csak jönnek és mennek, mint a villám. Nincsenek udvarias gesztusok, nincs mellébeszélés, üres locsogás, körülményeskedés, meg ilyenek. Csak a lényeg, röviden, tömören. Illetve, a vezetők részéről nincs locsogás. Mert az egyszerűbb lelkek a túlvilágon is szeretik jártatni a gondolataikat.
- Nemrégiben történt, hogy igencsak nagyra nőtt a fejemben a zsongás. Egy csomóan rám szálltak, szövegeltek össze-vissza, alig tudtam dolgozni a zsivajuk miatt. Aztán egyszer csak a felettesem megelégelte a dolgot, mert persze őt is zavarta a sok üres duma, hisz nem tudott nyugodtan kommunikálni velem. Erre telepített rám egy gondolatszigetelő védőpajzsot. Egy másodperc alatt süket csend lett a fejemben. Szó szerint, mintha elvágták volna, épp a mondat közepén a szövegelést.

- Mint amikor elvágják a telefon zsinórt?

- Úgy valahogy. Megfigyelhető, hogy a túlvilágon így intézik a dolgokat a vezetők. Nem állnak le szépen megkérni a neveletlen, kósza szellemeket és csivitelő gyerekeket, hogy léci fejezzétek már be, mert nem tudunk tőletek dolgozni, hanem rájuk csukják a hangszigetelt ajtót, aztán motyogjanak csak magukban, amit akarnak. Nincs könyörgés, vitatkozás meg civakodás, mint az óvodában. Akinek hatalma van, az habozás nélkül érvényesíti és nincs helye az ellenkezésnek.

3. A MENNYORSZÁG

- Ez engem a diktatúrára emlékeztet.

- Persze, mert se a Földön, se az égben nincs demokrácia. A Földön azért nincs, mert ez itt a pokol, és az alvilág urai erővel irányítják a szolgáikat. Politikai, katonai, gazdasági erővel, média manipulációval, félelemkeltéssel, zsarolással, mikor melyik van kéznél. Az égben meg azért nincs, mert az istenek is erővel tartanak rendet, másképp ugyanis nem lehet. A szép szó a tapasztalatok szerint ritkán szokott használni, a vita időpazarlás, az erőből viszont mindenki ért.

- Szóval sehol sincs demokrácia?

- Csak ott, ahol káosz van és széthúzás. A rend a demokrácia ellentéte. Rend ott van, ahol egység van és összetartás, vagyis egyfejű a rendszer. A demokrácia arról szól, hogy mindenki a maga elképzeléseit próbálja érvényesíteni, megvalósítani, ahelyett, hogy azt csinálná, amit mások parancsolnak neki. Ezért hullanak mindig szét a demokráciával kacérkodó rendszerek, mert gyorsan erőtlenné, kezelhetetlenné és fenntarthatatlanná válnak.

- Ezzel most teljesen ellent mondasz az országunkban elterjedt hivatalos dogmának.

- Nem mondok ellent semminek, csak tájékoztatlak a helyzetről. Arról, ami van. Az, hogy mások miről mit mondanak, a saját érdekeik mentén, az más dolog. A Föld minden országában diktatúra van, volt és lesz. Csak egyes rendszereket demokráciának hazudnak, porhintésül, hogy könnyebb legyen leszerelni a hatalom ellen lázadókat. Ha a nép azt hiszi, hogy van választása, könnyebben lenyeli a hibákat és megfizeti az árukat.

- Tehát akkor a mennyországban sincs demokrácia.

- Nincs. Az Isten országában az Isten az úr, vagyis egy akarat van, az övé. Ő a mennyei seregek ura és a mennyei királyság vezetője. Vedd észre, hogy seregről, vagyis hadseregről, rendfenntartó erőről van szó. És királyságról, nem választott parlamentről van szó. És a királyt nem választják, hanem létezése jogán ő az uralkodó, akit nem lehet leváltani. A teremtményeinek tehát igazából nincs semmi választási lehetősége. Még a Sátán által kínált alternatíva is csak illúzió, a választás kísértése, tényleges lehetőségek nélkül.

- Vagyis a jó és rossz erők ebben nem különböznek egymástól.

- Jó vagy rossz, egy kutya. Mert egy a Nagykutya, az Isten. A Sátán is csak őt szolgálja, bármit is hazudjon egyébként, mert nincs más rajta kívül. Csak a smink különbözik, a lényeg ugyanaz.
- Sok évvel ezelőtt egyszer beszélgettem az Istennel az utolsó időkben a Földön várható politikai eseményekről és társadalmi változásokról. Azt mondta nekem, hogy „a végén mindig diktatúra szokott lenni”. Vagyis amíg jól mennek a dolgok, lehet demokráciásdit játszani, úgy csinálni, mintha demokrácia lenne, de a végén, amikor a rendszer kezd összeomlani, a gonosz leveti álarcát és megmutatkozik őszinte valójában. Mert már csak így tudja működtetni a társadalmat, nyers erőszakkal, katonás fegyelemmel. Aztán a legvégén már így se. És akkor van vége a műsornak.

- Ezek szerint a diktatúra gonosz dolog? Akkor az Isten is gonosz?

- Nem. A gonoszság az ellenszegülés következménye. Ahol több akarat van, ott ütközés van és konfliktus, háború és szenvedés, bűn és bűnhődés. A mennyországban egy akarat van, az Istené, és nincs más. Ezért nincs konfliktus, szenvedés, bűn és gonoszság. A pokolban viszont sok akarat van, mert mindenki mást akar és máshogy akarja, ezért elkerülhetetlen a rossz dolgok megjelenése.

- Tehát ha a mennyekbe akarok jutni, fel kell adnom a szabad akaratomat és az önállóságomat és meg kell hódolnom az Isten előtt?

- A mennyekbe azok jutnak, akik képesek eggyé válni az Istennel. Ha egy vagy vele, nincs különbség köztetek, tehát nincs probléma sem. Onnantól kezdve a szabad akaratod az Isten szabad akaratával azonos. Az Isten egy és önálló, önmagában álló, mivel nincs más rajta kívül. Gondold végig a létfilozófiai tanításokat, amikből rengeteg van az Eseményhorizonton és érteni fogod.

- Ez el fog tartani egy darabig, mert itt nagyon sok mindent kell még végig gondolnom. Addig is térjünk rá a következő témánkra.

4. HATÁRŐR ANGYALOK

- Elgondolkodtam azon, hogy ti tulajdonképpen hogy tehetitek meg azt, hogy mindenféle ezoterikus információkat hoztok át a túlvilágról, meg a mindentudásból a Földre. Az Isten akarata ez?

- Persze. Csak azt hozzuk át, akkor és úgy, amikor az Isten akarja.

- És mi van akkor, ha mást akarsz, mint az Isten?

- Meg lehet próbálni, csak nem fog működni. Sok évvel ezelőtt egyszer kipróbáltam, mi történik akkor, ha úgymond tiltott információt próbálok meg becsempészni a Földre odaátról. Kiválasztottam valamit, ami megfelelőnek tűnt és megpróbáltam áthozni. De nem jártam sikerrel.
- Visszatérés közben elkapott egy határőr angyal és megállított, majd kitörölte belőlem a tiltott információt. És udvariasan jelezte, hogy ezt tilos. Szóval nagyon szigorú határőrizet van az alvilág és a túlvilág között, és gyakorlatilag lehetetlen bármit engedély nélkül átcsempészni. Később még több alkalommal előfordult ilyesmi, hogy amikor a mindentudásban kutakodtam, folyton olyan érdekes és fontosnak tűnő információkba botlottam bele, amiken rajta volt a tiltó végzés vagy hogy nevezzem. Tehát a könyvtárosok, illetve szakszellemek jelezték, hogy erről ne beszéljek a földön. Megnézhetem, hozzáférek az információhoz, de hallgatnom kell róla a gyerekek előtt.

- Ezek az információk miért tiltottak a számunkra?

- Mert több kárt okoznának, mint hasznot. Vedd észre, hogy már ezek a tudás morzsák is mennyire felborogatták a világképedet és megváltoztatták az önképedet, amiket eddig tanultál tőlünk. A tudásnak épp úgy megvannak a maga veszélyei, mint a tudatlanságnak, ezért célszerű bizonyos információkat átmenetileg visszatartani előttetek. Amíg készek nem lesztek a fogadására.
- Nem jó, ha a kisgyerek szexfilmet néz. De a nagy kamasz gyereknek már szabad, hogy tanuljon belőle. Ha már te magad nem világosítod föl, mert béna vagy hozzá, legalább had nézhessen utána önállóan az őt érdeklő témáknak.
- A másik dolog, hogy vannak úgynevezett ajánlott információk is, amiket közölni akarnak velünk, mert fontosnak tartják valamiért. Úgymond ránk tukmálják őket. Nem egyszer előfordult velem, hogy leültem írni a gondolataimat, és legnagyobb meglepetésemre valami teljesen másról kezdtem el írni. Furcsa mód a gondolataim más irányba térültek és muszáj volt inkább azt leírnom. Utána persze leírhattam a saját gondolataimat is, de egyértelmű, hogy időnként beleszóltak a munkámba és mintegy átvették fölöttem az irányítást. Alig észrevehetően, szóval ez nem valami médiumitás volt vagy megszállottság, hanem egyszerűen más program futott le bennem.

5. A LÉLEK

- Ha már a programoknál tartunk, beszéljünk kicsit a lélekről és a szellemről. Engem például nagyon érdekelnek a lélek részecskékkel kapcsolatos kutatások. Bár az Eseményhorizonton nem sok jelent meg erről az elmúlt években, azért bőven gyűltek az anyagok és némelyiket olvastam is. Te milyen kutatásokat folytattál a leleonok kapcsán?

- Elég sokfélét, de nem akarom részletezni, mert rövidesen lesz erről egy külön cikk. Azt viszont elmondanám, hogy sok évvel ezelőtt, még a múlt században egyszer megnézettem a lelkemet egy boszorkánnyal.

- Megnézetted?

- Igen. Tudtam róla, hogy profi igazlátó, ráadásul színesben érzékeli maga körül a valóságot. Látja az aurákat, gondolatokat, szellemeket, földsugárzásokat, mindent. Úgyhogy kihasználtam a lehetőséget és elvégeztünk egy kis kísérletet. Ezt most azért mondom el, hogy lásd, így is lehet információkhoz jutni.
- Szóval leültünk egy asztalhoz, egymással szemben és kiléptem a testemből. Odalebegtem elé, az asztal fölé, és megkértem, hogy nézze meg alaposan a lélek részecskémet, és mondja el, milyennek látja.
- Egy darabig erőlködött, aztán közölte, hogy nem megy a dolog, mert a lelkem folyamatosan ugrál, ide-oda mozog villámgyorsan, ezért képtelen megragadni a figyelmével. Csak egy elmosódott fénypontot lát belőle, de semmi konkrétumot. Erre észbe kaptam, hogy persze, elfelejtettem kikapcsolni a paravédelmi rendszeremet. Ami árnyékolja és védi a lélek részecskémet a támadásoktól, manipulációktól. Gyorsan lekapcsoltam a rendszert, csak őelőtte, mire rögtön közölte, hogy abbahagytam a ficánkolást és stabilan megálltam előtte, az asztal fölött úgy két arasznyival.
- Aztán vagy öt percen át nézegetett, én meg mondtam neki, mit csináljon. Miket nézzen meg alaposabban, hogy pontosabb információkhoz jussak a struktúráról, mivel a boszorkány nem volt magasan képzett beavatott és a tudományos képzettsége is hiányzott a komolyabb elemzéshez.

- Szóban mondtad neki?

- Igen, persze.

- Ezt hogy csináltad? Hisz közben magadon kívül voltál!

- Gyerekjáték. Kint is vagyok, bent is vagyok. Bilokáció. A testem attól még simán tudom vezérelni, hogy épp nem vagyok benne. Ezzel a jóga technikával a profibb mesterek azt is meg tudják csinálni, hogy több testet teremtenek maguknak és mindegyiket egyszerre irányítják, miközben csak az egyikben vannak benne ténylegesen. A hindu szent iratokban olvashatsz a témáról részletesen, ha érdekel.

- Aha. És miket látott benned, illetve rólad vagy hogy is mondjam... a lelkedről az a boszorkány?

- Mivel pici, világító pontnak látott először, kértem, hogy nagyítson rám. Így gömbszerűnek látta a részecskémet, ami sárgás fényben világít, több rétegű aura veszi körül, ami fátyolszerűen lebeg a gombóc körül és belőle sugárzik kifelé. A gombóc felszínén vékony, hajszálrepedésre emlékeztető vonalkák hálózata található, mintha focilabdát nézne az ember. Ezek szabályos hálózatba kapcsolódnak, de nem tudta értelmezni a látványt, így máig sem tudom, hogy néz ki ez a hálózat. Kértem a nőt, hogy rajzolja le, amit lát, de olyan gyakorlatlan volt, hogy még erre is képtelennek bizonyult. Hiába járt iskolába, ha ott nem tanították meg rendesen rajzolni. Így csak a szavaira hagyatkozhatunk.
- Szóval a lélek részecske felszínén nem látott kidudorodásokat, semmi szokatlan struktúrát, amit a régebbi publikációkban feltüntettek a szerzők.

- A részecske bimbózásokra, tüskeszerű képződményekre gondolsz?

- Igen. Ha vannak is rajta ilyenek, azok sokkal kisebbek, mint gondoltuk, mert ennél a nagyításnál nem látszódtak. Persze az is lehet, hogy azért nem látott ilyeneket, mert a lelkem tüskés része bent maradt a fejemben, az agyamhoz kapcsolódva. Ezért tudtam közben beszélni és irányítani a testem. Összességében azt kell mondanom, hogy ez a kísérlet sokkal több kérdést vetett föl, mint amennyire választ adott, szóval teljes a homály a részleteket illetően. Sok száz ilyen kísérletet kéne még elvégezni, rengeteg profi látóval, majd összevetni a kapott eredményeket, mire valami használható információhoz jutnánk a leleonokkal kapcsolatban.

- És ezt miért nem csináltátok meg akkor?

- Több oka is van. Egyrészt, mert nincs ennyi profi látó az országban. Másrészt mert a többségük totál képzetlen, amatőr fickó, aki néz, de nem érti, mit lát. Nincs kellő szintű természettudományos képzettsége, misztikus és teremtésfilozófiai képzettsége meg pláne nincs. Az időfizikáról azt se tudja, eszik-e vagy isszák, szóval alkalmatlan a komolyabb kutatásra.
- Másrészt egy ilyen kísérlet sorozat rengeteg pénzbe kerül. Az embereket össze kell hozni egy helyre, megfelelő körülményeket kell biztosítani nekik a nyugodt munkához, amihez idő kell. A kapott eredményeket ki kell értékelni. Ki kell zárni a lehetséges zavaró tényezőket. El kell zavarni a rossz szándékú túlvilági szellemeket, akiket rögtön odaesz a fene, ha csinálunk valamit és próbálják manipulálni a dolgokat, hogy megzavarjanak és kitoljanak velünk, aztán meg jót röhögjenek, hogy milyen jól megszívattak minket. Ezek a túlvilági szkeptikusok, akik nem hisznek abban, bármi eredményre juthatunk önállóan.
- Plusz ott van az önkéntesek kérdése. Én tudok vigyázni magamra, ha megtámadnak, amikor testen kívül kóricálok, szóval bárkivel szemben meg tudom védeni magam. De ha valami zöldfülű kölyök teszi ki a lelkét a kísérlet kedvéért, az akár bajba is kerülhet. Konkrétan meg is halhat, ha elügyetlenkedi a dolgot, aztán meg lesz nagy sírás-rívás, meg rendőrségi ügy az egészből, és a boncolóorvos tűnődhet rajta, mi a franc történhetett a fickóval.
- És akkor még nem beszéltem arról, hogy mit szólnak az egészhez a felettes létezők, vagyis az istenek és angyalok. A lélek részecskékkel kapcsolatban egy csomó dolog tiltott információ a földi hülyegyerekek számára, nehogy valami eget verő marhaságot csináljanak. Csak azért, mert én, meg még néhány mester ismerjük a dörgést, és óvatosak vagyunk, a többiek még nem lesznek alkalmasak a kapott tudás kezelésére. Megfelelő beavatottság nélkül csak zizik lesznek tőle és szedhetik utána a dilibogyókat.
- No és, ha meg vannak az eredmények, mégis mit csináljunk vele? Tegyük közzé? Hogy ez a sok egymást utáló és gyűlölő, meg legyilkoló alvilági idióta ebből is valami újabb eszközt fabrikáljon a pusztításhoz? Amikor az oviban megy a verekedés, okosabb nem osztogatni nekik a Rambo késeket. Szóval ezért nem lett semmi a lélek kutatásból az elmúlt évtizedekben. Nem éri meg játszani a tűzzel és porig égetni a babaházat.

- Jó a dumád. Amúgy tökéletesen egyetértek veled. Tényleg nem a majomagyú emberiségnek való ez a tudás. És látott még mást is a boszorkány a lelkeden?

- Persze! A kísérlet következő részében megkértem, hogy nagyítson tovább, míg akkorának nem látja a részecskémet, mint egy nagy strandlabdát. Kíváncsi voltam egyrészt arra, meddig tudja fokozni a felbontást, vagyis milyen élesen képes látni a lelkével engem, másrészt meg arra, hogy képes-e belelátni a leleon belsejébe.

- Igaz! Ha az időhullámokat látja a forrásrendszerével, akkor mindenen keresztül lát!

- Ja. De ne feledd el, hogy itt szubtársulati méretekről van szó. Az időhurkok messze kisebbek, mint egy elektron, ráadásul iszonyú gyorsan kavarnak, megállás nélkül. Ezt megnézni és pláne elemezni roppant fárasztó. Nem is volt képes rá, de a nagyobb struktúrákat azért meg tudta figyelni a részecském belsejében.

- És mit látott benne?

- Az időtartály belsejét teljesen kitölti egy üvegszerűen átlátszó, szabályos, kristályos cellákra emlékeztető habszerűség vagy mi. De nem olyan lélekcellák, mint amiket egyes régi időfizikai rajzokon már láttál, szóval nem kockaszerű struktúrák, hanem oktaéderszerűek. Konkrétan nyolcszög alapú bipiramisok. Tehát rajzolj egy szabályos nyolcszöget, majd húzz a csúcsaiból a síkjára merőlegesen fölfelé és lefelé éleket, míg egy-egy pontban nem találkoznak. Ennek tizenhat egyenlő szárú háromszögből álló oldallapja van. Ilyen cellák töltik ki a leleonomat belül, bonyolult mintázatba rendeződve.

oktagonális bipiramis

- Ez szerintem teljesen érthető. Ha kétféle energiakvantum van a teremtésben, az oktaéderes szerinó és a kockaszerű fotinó, akkor a nagyobb struktúráknál is ezeknek a szabályos formáknak kell megjelenniük. Nem?

- Igen, mert a teremtés önhasonló. De ezeknek a tizenhat lapú testeknek ráadásul még belső struktúrája is van. Kértem a boszit, hogy bátran menjen bele a látott képbe és nézze meg egészen közelről az egyik cellát. Azt mondta, van a közepén egy pici, kék színű golyócska, amiből vékony vonalak vezetnek ki a nyolcszög csúcsaihoz. Ez valószínűleg egy sűrűbb időrendszer lesz, amiből művonalak vezetnek ki a szomszédos cellák irányába. Így az egész egy nagyon bonyolult belső hálózatot alkot, mint az agyban az idegsejtek. Csak ez nem anyagból van, hanem teljesen transzcendens, időbeli káprázat.
- Aztán megkértem, hogy menjen be a leleon közepébe és nézze meg, mi van ott. A sok cella között egy kis kék bogyócskát látott, ami nem valamely cella belsejében lebegett, hanem önállóan, a cellák közti térbeli hézagban.

- Ez a szentély része a léleknek? A lélek elektron?

- Lehetséges. Nem tudom. A kísérletet itt félbeszakítottuk, mert a látóm elfáradt és nem igazán érdekelte a téma. Én meg nem akartam erőltetni a dolgot. Az a lényeg, hogy a lélek, mint részecske egyértelműen egy bonyolult külső és belső szerkezettel rendelkező struktúra, afféle transzcendens információ tároló és feldolgozó rendszer. És itt szándékosan nem mondok számítógépet, mert nem digitális, nem elektronikus, nem fénnyel működik, hanem időhullámokkal, ráadásul intelligens, önszabályozó, mozgásra képes, vagyis egy élőlény. Nem egy buta gép. Továbbá a benne futó személyiség programok nem algoritmikusak, a tárolt információ pedig analóg, térbeli gravitációs hologram, ami állandóan mozog és perturbálódik.

- Vagyis a lélek egy gravízió tároló részecske.

- Minden részecske gravíziót tárol, csak míg az anyagi részecskék úgymond buták, a lelkek okosak. Hasonlóak, de nem ugyanolyanok belül, és más nagyságrendbe esnek.

- Engem főleg az izgatott mostanában a leleonokkal kapcsolatban, hogy miként tudnak mozogni a fizikai testen kívül? Hogy tud egy értelmes részecske tetszése szerint mozogni?

- Ehhez értened kéne a térbeli meghajtás fizikáját. A több tengely körül forgó és csavarodó giroszkópos hajtóművek működési elvét, amiről eddig nem sok információ került publikálásra az Eseményhorizonton. Ugyanis ugyanúgy mozog a lélek is. A részecskéje felfogható egy parányi téri hajtóműként, ami a belső időhurok rendszereinek megfelelő torzítgatásával és elforgatásával képes mozogni a téridőben. Ez nagyon gyors, közel fénysebességű száguldást jelent a gyakorlatban, ráadásul hihetetlenül pontos manővereket tesz lehetővé.
- Gondolj arra, hogy a fejed közepén lebegő lélek részecskéd milyen pontosan követi a tested mozgását. Illetve fordítva, mert amerre mozdul a lélek, arra megy utána a test, hisz az vezérli. Nem a farok csóválja a kutyát. Ahhoz, hogy a lélek stabilan megmaradjon az agyban, a megfelelő idegsejtekhez csatlakozva a barion fürtjeivel, amikről igazából még nem tudjuk, hogy néznek ki, nanométeres pontossággal kell pozicionálnia magát a foglalatban. Ha nem így tenne, folyton kiszakadna a testből és nem győzne visszamászni a vezérlőpulthoz.

- Ez történik baleseteknél, amikor magán kívül van a páciens átmenetileg.

- Igen. Mivel a lélek pozicionáló rendszerének is van egy pontossági korlátja, ha olyan váratlan hatás éri, amit nem tud kiegyensúlyozni, akkor kiesik a foglalatából. Például nekimegy autóval egy betonfalnak. A rendkívül erős gyorsulás miatt a teste megáll, a lelke meg tovább repül a saját tömegtehetetlensége miatt.

- Ez a gyorsulási ellenállás miatt van!

- Aha. Egy határon túl nem képes trimmelni a gyorsulást és elszáguld. Aztán persze lefékezi magát, valahol a betonfalban vagy azon túl, és gondolkodhat rajta, hogy másszon vissza a szétroncsolt testébe az újraélesztéshez. Ha béna a lélek és nem tud visszajutni vagy nem akar, mert lejárt az ideje, akkor nem megy vissza és a test szépen meghal.

- És a térugrást hogy csinálja a lélek? Erről korábban már beszéltél, a túlvilágra vezető térablakok kapcsán.

- Igen. A lélek részecske nem csupán téri hajtóműként működik, de megfelelő képzéssel arra is megtanítható, hogyan végezzen térváltást, illetve térugrást, átlépve a térszeparátoron és szabadon közlekedve a térszeletek között. Ezt odaát tanítják az arra alkalmas lelkeknek, mert alapból a zöldfülűek nem tudják, hogy kell. A térváltás és térugrás fizikájáról persze megint csak nem jelentek meg cikkek az Eseményhorizonton, mert a kutatók még ülnek rajta és rágják a témát. Meg nyilván pénzt is szeretnének csinálni belőle, ezért nem kiabálják el a megoldásokat ingyen a világhálón. Ha kell valakinek, fizesse meg a munkájukat rendesen.

- Nem úgy néz ki, hogy belátható időn belül Hunniának lesz pénze és főként igénye saját csillagközi űrhajó flottára. Az ország ehhez túlságosan le van gatyásodva és nincs meg az emberekben a vágy, hogy elhagyják a Földet.

- Majd meg lesz a vágy, ha kezd lakhatatlanná válni a bolygó és ezerszer nagyobb bajban lesz az ország, mint most. A szükség nagy úr.

- De még ha oda is adjátok nekik ezt az isteni technológiát, akkor is ott a kérdés, hogy lesznek képesek használni ezt? Hogy tudnak majd belőle bármi használhatót építeni?

6. AZ INTELLIGENCIA

- Igen, ehhez előbb fejleszteniük kéne az értelmüket. Azt a kis valamit, ami nagyon fontos, mégsem foglalkozik vele szinte senki. Az iskolában legalábbis nem tanítják az értelem, az intelligencia szándékos fejlesztését. Aki ide leszületik, már vagy eleve okosan és szakképzetten jön vagy megmarad butának, mert ez a barbarizáció teljességgel képtelen rá, hogy segítsen a lelkeknek a fejlődésben.

- Te milyen tanácsot tudnál adni azoknak, akik fejleszteni szeretnék magukat, hogy okosabbá, bölcsebbé, esetleg megvilágosodottá váljanak?

- A szokásos tanácsokon kívül? Hogy legyenek éberek, gondolkodjanak igaz emberként, beszéljenek igaz emberként és cselekedjenek igaz emberként? Meg ismerjék meg önmagukat? És olvassanak el egy csomó szakkönyvet és keressenek maguknak egy rendes mestert itt vagy a túlvilágon?

- Aha. Például én mitől tudnék intelligensebbé válni? Hogy könnyebben megértsem a teremtéssel kapcsolatos tudást és átlássam a dolgokat teljes bonyolultságukban?

- Mivel az intelligencia alapvetően probléma megoldó képesség, illetve a dolgokban rejlő rendszer felismerése, az összefüggések átlátásának képessége, ezért fontos a vizuális memória fejlesztése. Az információ, amivel dolgozol lélekben, mindig formával rendelkező dolog, ahogy a neve is mutatja. Tehát kép. Minél jobb a képkezelő képességed, annál hatékonyabban tudsz működni.
- Végezz vizualizációs gyakorlatokat. Előbb állóképeket jeleníts meg a tudatodban, majd mozgóképeket. Előbb sík képeket, majd térbelieket, később pedig négy dimenziósakat. Modellezd a valóságot fejben, képzeld el a dolgokat. A képzet legyen színes, részletes, méretarányos, valósághű. Később keverhetsz hozzá hangot, szagot, tapintást, ízlelést, gondolatokat, érzéseket is. Mert amit nem tudsz elképzelni, az képtelenség marad a számodra.
- A bölcsek és tudósok mind nagyszerű elmék, tele jó elképzelésekkel. Egy zseni számára nincs képtelenség, mert bármit el tud képzelni, s ezáltal el tudja dönteni, van-e realitása. Mert ami fejben nem megy, az valószínűleg a valóságban sem fog menni. Persze kivételek mindig vannak.

7. MIKROBA SZŰRÉS

- Korábban, amikor beszélgettünk, említetted azt az isteni mikroba szűrő technológiát, amit megmutattak neked. Ezt kifejtenéd most újra, részletesen az olvasók kedvéért?

- Persze. Sok évvel ezelőtt történt, hogy beteg lettem. Sima gombás fertőzést kaptam, amitől nem tudtam csak úgy megszabadulni. Aztán egyszer, mikor épp a vonaton ültem, azt látom, hogy beugrik a fülkébe egy isteni lélek. Egy szó nélkül végighúzott rajtam egy síkszerű szűrőt és kivette belőlem az összes káros mikroorganizmust. Vírusokat, baktériumokat, gombákat, mindent. Ez körülbelül két másodpercig tartott és nagyon erős érzés volt, amikor végigment a testemen a szűrő. Aztán egy szó nélkül kiugrott és ment tovább a dolgára. Én meg tűnődhettem, mi is volt ez és hogy működhet egy ilyen technika.

- Ez a szűrő hogy nézett ki pontosan?

- Egy síklap volt, ennél többet nem láttam belőle. Mint valami vékony, apró szemű háló. De a háló lyukai itt akkorák lehettek, hogy a vírusok is fennakadjanak rajta. A kezelője szokás szerint szűkszavú volt, mert nem szólt semmit, csak elvégezte a dolgát, aztán találjam ki, mi történt. De mivel láttam, mi történik, nem kellett sokat filózni rajta. Inkább az érdekelt, hogy lehetne ilyen szűrőt készíteni és mi lehet a fizikai alapja a technológiának. Hátha tudnánk ilyet mi is készíteni. Jól jönne a fertőző betegségeknél meg járványoknál, ha lenne ilyen szűrőnk, amin csak átmennek az emberek és azonnal megtisztulnak akár a halálos nyavalyákból is. Aztán legalább tíz évig agyaltam a fizikáján, mire sikerült odáig jutnom, hogy legalább az alapokat megértettem és némi halvány fogalmam támadt arról, hogy kéne ezt megcsinálni.

- És? Meg fogjátok csinálni?

- Nem. Ezzel is ugyanaz a baj, mint sok más isteni cuccal, hogy nincs még meg hozzá az a technológiánk, amivel meg tudnánk csinálni azt a technológiát, amivel meg lehetne csinálni ezt a készüléket. De a fejlettebb földön kívüli civilizációknak vannak ehhez hasonló mikroba dezintegráló berendezései, amikkel az űrhajósaik tisztítják le magukat a zsilipben. Szóval nem lehetetlen a feladat megoldása, csak az emberiség még túl primitív hozzá.

- De azok a mikrobaölő kapuk nem így működnek. Azok igazából nem szűrnek.

- Nem bizony. Azok olyan gravitációs rezonanciákat keltenek, amik szétrázzák a mikrobák kulcsfontosságú molekuláit, például az RNS-ének egyes részeit, amitől a mikroba működésképtelenné válik, vagyis elpusztul. Ez a szűrő viszont tényleg szűrő volt fizikailag. Mint egy halászháló. Sokkal kifinomultabb technológia. Amilyen lassan fejlődik az emberiség, nekünk ezer év múlva se lesz ilyen.

- Azért az jó, hogy vannak itt a Földön szellemek, akik ilyen gépekkel a kezükben szaladgálnak és meg tudják gyógyítani az embert, ha szükséges.

- Igen, de azért ne érezd magad nagy biztonságban. Ha állandóan használnák ezeket, sose lennének járványok és előbb-utóbb másoknak is feltűnne a dolog. Legfeljebb a csodatévő helyeken szokták időnként bevetni, hogy fenntartsák a zarándokokban a lelkesedést és meggyógyítsanak néhány szerencsétlen flótást, aki elkapott valami vackot.
- Valószínűleg inkább azért mutatták meg nekem a rendszert, hogy felhívják a figyelmem a fizikájára és gondolkodjak rajta kicsit. Mert ahhoz, hogy ezt megértsük, egy csomó más dolgot is érteni kell, mélységében. A gravíziók működését, a szinkrodinamizmust, a térdimenziókat, a térszeparátorokat, stb. Nem részletezem, hosszú és bonyolult az egész.
- Ami különösen érdekes volt a számomra, hogy menet közben megfigyeltem, hogy a testemmel szimbiózisban élő baktériumaimat nem távolította el a rendszer. Azokat átengedte, tehát valami szelektív szűrőről van szó, nem sima fizikai szűrésről.

- Talán a megadott formákra érzékeny az interferenciatér, amit áthúztak rajtad. Bele van programozva, milyen molekuláris szerkezetű struktúrákat kell kiemelni, a többi meg mintha ott se volna.

- Lehetséges. A szűrő fentről lefelé haladva ment végig rajtam, nagyon gyorsan és közben erős érzést keltett a testemben. Fizikailag a nyomáshoz vagy a gyorsuláshoz hasonlít a legjobban, de nem az. Igazából nem tudom elmondani, mert semmi sem hasonlít rá. De nem kellemetlen, szóval el lehet viselni. Olyan érzés, mintha minden társulatát a testemnek nyomás érné egy adott irányból. Mintha egy sűrű, láthatatlan falon hatolnék át, ami gyengén ellenáll a társulataimnak, elemi részecskéimnek. Viszont nem okozott hőérzetet, melegedést vagy hűlést, tehát nem változtatja meg a társulatok gerjesztettségi szintjét. Semmi molekuláris változást nem észleltem magamon, nem bomlottak el a sejtjeimben a molekulák, szóval nagyon tiszta és emberbarát módszerről van szó.
- A lelki látásommal láttam, ahogy végigmegy rajtam és bennem ez a szűrő és valami módon eltünteti, kiveszi belőlem a káros mikrobákat. Mintha halászna. Szépen kikanalazta a testemből és a testem felületéről az influenza vírusokat, a különféle baktériumokat, gombákat, meg az összes kis élősködőt. Szerintem az amőbákat is, bár azt nem tudom, voltak-e bennem épp akkor. Az a lényeg, hogy az egész nagyon gyorsan történt és teljes hatékonysággal. Utána totálisan tiszta voltam, mintha sterilizáltak volna. Semmi utóhatás, semmi mellékhatás, csak a gyors gyógyulás, ahogy a sejtjeim helyrehozták a mikrobák okozta apróbb károkat és perceken belül tökéletesen egészséges voltam.

8. AZ ANNIHILÁCIÓ

- És csak egyszer történt veled ilyen?

- Csak egyszer. Valóban, kissé sok ilyen furcsaság történt velem az elmúlt évtizedekben, amik csak egyszer estek meg és valami nagyon fontos dologról árulkodtak. Mint például az az eset, amikor egy elemi részecske valamiért annihilálódott a testemben.

- Felrobbant? Úgy érted, megszűnt létezni?

- Aha. Elég kellemetlen volt. Éppen aludtam, mikor egyszer csak arra ébredek, az éjszaka közepén, hogy iszonyú erővel belehasít a szemfogamba egy éles, tűzforró érzés. Rövid ideig tartó fájdalom, aztán lecsillapult, majd semmi. Gyorsan megnéztem a lelkemmel, de semmit nem láttam normál felbontás mellett. Erre utána néztem az akashában, mi történhetett, és azt a választ kaptam, hogy valószínűleg elbomlott egy részecske a fogamban.

- Milyen részecske?

- Nem tudom. Neutron vagy egy proton-elektron páros. Valamelyik társulat belsejében, valamilyen okból egy elemi részecske úgy döntött, hogy befejezi létét és megy a nirvánába. Talán valami téranomália okozta, vagy speciális, nagyon ritka hullámtéri interferencia, amitől az önfenntartó rendszere bemondta az unalmast. Egy pikoszekundum alatt megsemmisült, nyom nélkül lebomlott, ami persze azzal járt, hogy az időtartályában tárolódó fénykvantumok nyomban kiszabadultak és szétszaladtak a társulatok közti térben.
- Ez önmagában még nem okozott volna ekkora galibát, hogy fölébredjek rá, de valószínűleg radioaktív bomlást indított be a reakció. Ugye, ha elveszünk egy társmagból egy neutront vagy protont, a társulat instabillá válik.

- Izotóp lesz belőle.

- Igen. Ha egy neutron tűnik el, izotóp lesz belőle. Ha egy proton, az elektron párjával együtt, mert ezek ugye nem létezhetnek egymás nélkül, akkor meg másik kémiai elemmé alakul a társulat. Ez pedig a hullámterének megváltozásával jár együtt. Megváltoznak a molekuláris kötések. A társulat helye a társrácsban módosulhat. Vagy a társmag olyan instabillá válhat, hogy szétesik két vagy több részre. A maghasadáskor pedig még több fény szabadul fel és sugárzódik szét a környezetbe. Meg kósza lassú neutronok, amik meglökdösik a szomszédos társulatokat.
- A lényeg az, hogy emiatt lokálisan, egy tűhegynyi területen hirtelen nagyon megugrott a fogam hőmérséklete. Mégis csak egy mini magrobbanás történt az anyagában. Ez pedig már elég erős volt ahhoz, hogy jelet generáljon az idegszálnak és felébredjek a fájdalomra. Tisztán éreztem pár másodpercig a forróságot, ami belülről sugárzott kifelé a fogamból. Aztán elmúlt és kész, vége.

- Nem lett semmi baja a fogadnak.

- Nem. Egy-két társulat ficánkolása még nem lyukasztja ki a fogat. Megnéztem közelről a helyét, semmi sem látszott normál felbontásnál. De meglepő volt a dolog és igen kellemetlen. Szerencsére azóta sem történt ilyesmi és remélem, hogy nem is fog.

9. PARATÁMADÁS

- Térjünk vissza most a túlvilággal kapcsolatos kérdésekre. Többször beszéltél már nekem arról, hogy odaát milyen veszélyek vannak, gonosz szellemek, démonok, elementálok meg ilyenek. Ezeket hogyan lehet kezelni és lerendezni, hogy ne zavarják az embert?

- Nem árt ismerni néhány mágia technikát és persze tudni kell a fizikát is. Aki az okosabb, annak van a kezében több eszköz az önvédelemre. Az elmúlt évtizedekben rengeteg különféle paratámadást láttam már, sokféle technikát, stratégiát és módszert. A többségük elég gyermeteg volt, de akadtak érdekesek meg szörnyűek is. Ezekről viszont azért nem fogok beszélni, mert jobb, ha nem tudtok róla. Legalább addig sem izgultok miattuk.

- Köszi! Ettől marhára megnyugodtam!

- Csigavér! Kicsi annak a valószínűsége, hogy ilyen veszélyekkel találkozzál. Főleg, ha nem csinálsz semmi olyat, amivel célponttá válnál mások szemében. Mert lőni mindig arra szoktak, akinek céltábla van a nyakában. Vagy olyan plecsnit visel, amivel kilóg a sorból.

- Neked meg elég sok különös plecsnid van, amit már messziről kiszúrnak, mi?

- Mondhatjuk. Bár ez csak a látóknak tűnik fel, a vakoskodó többségnek nem. Még álcázott üzemmódban is kilógok innen, annyira más vagyok, mint a helybeliek. De nem is azért vagyok itt, hogy olyan legyek, mint a többi ember. A más feladat más szerkezetet igényel.

- Mármint más személyiséget? Tudást? Értékrendet?

- Igen.

- És mindig meg tudtad védeni magad a rossz fiúkkal szemben?

- Többnyire. A szimpla helyi démonokat könnyedén le lehet rendezni, néhány jól megválasztott fogással. Azok úgy félnek tőlem egy ideje, hogy messzire elkerülnek, mint ateista a szenteltvizet. A külföldiek már húzósabbak. Évekkel ezelőtt volt egy eset, amikor egy külföldi szellem megtámadott. Minden előzmény nélkül, minden figyelmeztetés nélkül, gyorsan nekem esett, mint a vak ló. Na, az kemény volt.

- Mi történt?

- Épp lefeküdtem, már majdnem elaludtam. Egyszer csak látom, hogy valahonnan a távolból valaki álcázott paratámadást indít ellenem, csupa földön kívüli módszerrel. Csak olyan technikákat használt, amik itt a Földön ismeretlenek. És ha már nekilátott, nyomban többet is végigpróbált rajtam, amolyan éles tesztként, hogy lássuk, hogy bírja a fickó a terhelést. A támadást eltartott vagy fél óráig és egyértelműen arra ment ki, hogy megöljön az illető. Szóval össze kellett szednem minden szaktudásomat, hogy megvédjem magam.

- Ha csupa ismeretlen módszert használt, hogy tudtad megvédeni magad?

- Úgy, hogy én ezeket mind ismerem. Egyrészt azért, mert tudom a fizikai alapjait. Másrészt mert előző életeimben, amikor más világokon éltem, találkoztam ezekkel a módszerekkel, szóval egyik sem volt újdonság. Így aztán azzal telt az idő, hogy próbáltam életben tartani a fizikai testemet és elhárítani a támadás sorozatot. A fickó nagyon jól álcázta magát, mert nem jött közel hozzám, csak messziről próbálkozott. Nyilván félt, hogy azonosítom a lelkét és később utána megyek és elkapom a grabancát. De ha nem látom, ki lő és honnan lő, nem tudok visszalőni sem. Ez a fejlettebb mágia technikák alapja. Álcázás és sunyiság. Lenyomozhatatlanság. Gyors és alattomos támadás, meglepetésszerűen.

- A mai közélet is ehhez hasonló. Csak mágia nélkül.

- Mert önhasonló a rendszer. Amilyen fent, olyan lent.
- A harc jó sokáig eltartott, közben meg se tudtam mozdulni. Még lélegezni is alig, úgy belenyomott az ágyba az ütközet. Pár perc után már látszott, hogy patthelyzet van, mert bármivel próbálkozik, mindenre azonnal tudom a választ és lazán hárítok. De azért csak szívóskodott. Közben bedobtam pár trükköt, hogy felderítsem, ki lehet az és mit akar, de ügyes volt, mert nem reagált a nyomkövetésre, meg a többi technikára. Aztán egyszer csak abbahagyta és eltűnt. Nem tudni miért, egyszerűen befejezte a támadást és dolga végezetlenül beleveszett a feneketlen mélységbe. Én meg kiszuszogtam magam, felmértem a károkat, és optimalizálva a védelmi rendszerem, nyugodtan elaludtam. Azóta se volt ilyen kemény paratámadásban részem. Azok a gyermeteg módszerek, amikkel a botcsinálta földi mágusok dobálóznak, tényleg piskóták ehhez képest.

- Ez valami isteni technológia volt?

- Úgy valahogy. Időszálon keresztüli támadás, térbelivel kombinálva. Tényleg bedobott mindent, épp csak a játék maciját nem vágta hozzám.

- Jó vicc. Úgy meséled ezt, mintha valami muris dolog lett volna, pedig majdnem megölt a támadó.

- Na és akkor mi van? Legalább kiszabadulok ebből a testből és mehetek tovább a dolgomra. Tiszta haszon. Aztán megkeresem a fickót és elgyepálom, hogy sírva bújik utána az Isten szoknyája mögé.
- Évekkel ezelőtt sokszor előfordult, hogy a helybéli parasztok, idióta túlvilági rossz szellemek szórakozni próbáltak velem. Egy darabig tűrtem, remélve, hogy majd csak megunják és lekopnak végre, aztán mikor nem akartak jól nevelten viselkedni, bekeményítettem. Közöltem velük, hogy kikergetem őket az univerzumból, ha nem fejezik be a kóstolgatást és nagyon meg lesznek deformálva az időhurkaik.

- Amennyire téged ismerlek, ezt el is hiszem.

- Ők is elhitték, mert tudják, milyen elszánt vagyok. Ha megígérek valamit, azt be is tartom. Ezért rögtön abbahagyták a szórakozást és eltakarodtak a közelemből. Mert csak addig nagy legények, amíg büntetlenül szívathatják a testben élőket, visszaélve a relatív előnyükkel. De velem nem ez a helyzet. Engem nem korlátoz annyira a fizikai testem, mint a többi embert. Rendelkezem a szükséges tudással, és szakértelemmel, és bármelyik helyi démonnal fölmosom a mennyország padlóját, ha tengelyt próbál akasztani velem.

- Őszintén szólva elképzelni sem tudom, milyen lehet egy túlvilági csata a szellemek között, de biztos nem egy leányálom.

- Nem bizony. Én most nem azért vagyok itt, hogy a vidéki hülyegyerekekkel játszadozzak. Szépen elvégzem a dolgomat, feltűnés nélkül, hogy senki ne zavarjon, aztán békében távozom. A kölykök meg püföljék csak egymást tovább, ha ahhoz van kedvük.

10. DÉMONOK

- Még fiatal koromban történt például olyan, hogy bejött éjszaka a lakásba egy démon és valami különösen ronda és undorító szörnypofát vetített ki nekem, próbálva rám ijeszteni. Tényleg nagyon ronda volt, hozzá képest a szörnyfilmekben látott pofák egészen cukik és aranyosak. Én meg elnézegettem a telepatikus kivetítést, aztán teljes nyugalommal közöltem vele, hogy jó, jó, ez igazán szép, de nem tudna legközelebb valami csúnyábbat készíteni?

- És mit szólt hozzá?

- Láttam, hogy meghökken, aztán szó nélkül eltakarodott és azóta sem került elő. Nagy az Isten állatkertje, mindenféle mutogatós szatír előfordul benne. Ez a démon például azt élvezte, hogy halálra rémítheti a szörnypofákkal az embereket. Tisztára, mint az ovis maszkabálon. De nálam nem jött be a dolog, mert nem tegnap jöttem a falvédőről.
- Vagy ott volt a baltás gyilkos esete. Az is akkortájt történhetett nagyjából. Épp vacsoráztam a konyhában, nagy nyugodtan falatozva, amikor látom, hogy bejön egy démon a helyiségbe és kivetít maga köré egy ilyen nagy baltás gyilkos képet. Ott állt velem szemben a fekete köpenyében a megtestesült halál, ronda és gusztustalan, én meg nyugodtan eszek tovább, mintha mi se történt volna.

- De ezeket csak te látod ilyenkor?

- Mivel nem volt más a közelben, persze.

- De úgy értem, hogy nem fizikailag jelennek meg a fickók, hanem asztrálisan.

- Igen. Persze. A lelkemmel látom őket. Ők pedig látják, hogy ki látja őket, ezért imádnak a látókkal szórakozni. Egy vak előtt ugye nincs értelme busó jelmezben ugrabugrálni, ahogy a süket ember háta mögött sem durrantunk papírzacskót.

- Ja! Milyen igaz! Tök jó, hogy nekem nincsenek ilyen gondjaim. Én nem szoktam ilyesmiket látni.

- Ó, áldott tudatlanság! Ember a neved! Szóval a fickó várt, aztán mivel a remélt hatás elmaradt, felemelte a virtuális baltáját és belém szuggerálta a gondolatot, hogy most széthasítom a fejed ezzel a baltával! Nagyon jól csinálta, mert még a koponya reccsenés hangját is átsugározta telepatikusan, meg a fájdalom illúzióját. Szóval nagyon hatásos bemutató volt, a cirkuszban biztos imádná a közönség ezt a számot. Csak nálam nem jött be, mert barátságosan rávigyorogtam, és pimaszul közöltem vele, hogy milyen aranyos vagy, úgy szeretlek! Gyere ide, had pusziljalak meg! A démon meghökkent, mert látta, hogy velem nem lehet szórakozni és szó nélkül eltakarodott. Én meg nyugodtan ettem tovább.

- Ez most komoly? Tényleg így megszívattad?

- Mi? Én...? Én csak kedves voltam hozzá, amit nem óhajtott viszonozni. Öldökölni jött oda, nem puszilkodni...!
- És ilyen kalandjaim voltak szép számmal az évek során. Amiket most példaként megemlítettem neked, csak az érdekesebbek voltak. Ezek után persze nem csoda, ha a földi emberek elsöprő többsége fél a varázslóktól és boszorkányoktól, meg letiltja a lelkében a tisztánlátást, illetve sose hagyja el a testét, még alvás közben sem. Ha ennyire rossz a közbiztonság az asztráltérben, hogy mindenféle bűnözők meg csibészek szabadon garázdálkodhatnak, mert az őrangyalok nem zsuppolják ki őket az óvodából, akkor persze, hogy kriminális állapotok uralkodnak az egész bolygón.

- A Bibliában szerepel valami utalás erre, hogy az utolsó időkben a gonoszt eloldozzák a láncáról és szabadon kitombolhatja magát, míg el nem jön a megváltó és újra le nem láncolja egy időre.

- Igen. A démonok, ördögök, bosszúálló és gonosz kísértetek most szabadlábon, illetve „szabadlelken” vannak és csinálják a fesztivált. Riogatják a gyerekeket, ahol lehet bekavarnak, és kiborítják a szemeteskukákat, meg letapossák a virágokat. A Föld ezért egyre jobban hasonlít egy szeméttelepre vagy elvadult menekült táborra. Különféle maffia csoportok uralkodnak fölötte és terrorizálják a békésebb többséget, az égi karhatalom meg töketlenkedik és nézi a műsort. Ez van, ha teret enged az Isten a demokráciának. Felbomlik a rend és kitör az anarchia. Aztán mindenki szív és anyázik vég nélkül.

- Eléggé elszomorító. És gondolom, ezek után a jobb érzésű lelkek amint lehet, elköltöznek a Naprendszerből más, békésebb világokba.

- Igen. Többek között ez is az oka a lélekvándorlásnak. Itt csak a bűnözők és szemétládák maradnak, meg a foglyok, idióták és áldozati viselkedésre hajlamos mazochisták. Az okosak, bölcsek és jószívűek gyorsan lelépnek, mert nem bírnak el a randalírozókkal. Így inkább föladják és odébb állnak. Tisztább bolygókra költöznek.

11. SÁTÁNOK

- Érdekes, hogy folyton démonokról és rossz szellemekről beszélsz, de nem említed a Sátánokat. Ez miért van?

- Mert a különféle sátáni rangú lelkek egész mások, mint ezek a suttyó csibészek. Sátánnak lenni kicsit olyan, hogy szemléletes hasonlattal éljek, mint a fehér galléros bűnözés. Ész kell hozzá, ravaszság, a törvények alapos ismerete, némi papírmunka, megvesztegetés, sunyi trükkök, ügyes játszmák, stb.
- A Sátánok nem dobálóznak meg verekednek az utcasarkon. Nem foglalkoznak ilyen piti dolgokkal. Ők nagyban utaznak, hogy úgy mondjam. Ha mégis keménykedni kell, inkább a beosztottjaikat küldik, a végrehajtó embereket, illetve ez esetben szellemeket, az ördögöket. Olyan lelkeket, akik átadták nekik magukat és hagyják, hogy parancsoljanak nekik. Ezért akar a Sátán a vallási leírásokban lelkeket venni magának, hogy saját maffia csoportja legyen. Beosztottak, akik elvégzik a piszkos munkát és szolgálják az urukat. Olyan szicíliai keresztapás stílusban.

- Találkoztál már ilyen lelkekkel odaát?

- Persze. Többször is, különféle rangú Sátánokkal is. Mert ez a szó nem egy konkrét személyt jelent, hanem tulajdonságot. Foglalkozást, beosztást, rangfokozatot. Például a Földnek van egy saját Sátánja, akinek vannak beosztott alsátánjai. Kétszer találkoztam is vele, és rögtön láttam rajta, hogy nagyon okos, tanult lélek. Van benne bölcsesség, szóval dörzsölt fickó. És semmivel sem rémisztőbb alak, mint egy földi diktátor vagy kiskirály. És tud viselkedni. Csöppet sem ellenséges meg gonosz, ahogy a vallási fanatikusok próbálják lefesteni. De persze nem is egy ártatlan kis angyal.
- Gondolj arra, hogy a földi politikusok és bankárok is egész rendesen néznek ki a tévében, a nyilvánosság előtt általában. Szép öltönyben, mosolyogva, kisminkelve, limuzinnal és csinos barátnővel az oldalukon, meg minden. Mert adni kell a megjelenésre, ugyebár!

- Ezeket a dumákat nem tudom mosolygás nélkül megállni! Te olyan képet festesz a túlvilágról, mintha csak ennek a világnak a tükörképe vagy mije volna!

- Mert a rendszer önhasonló. Csak nézd meg Hunnia legutóbbi elnökeit, akik az ország élén garázdálkodtak és igyekeztek gajra vágni a rendszert! Volt egy kém, aztán egy hazudós, majd egy tolvaj. Mert minden népnek olyan vezetője van, amilyet megérdemel. Egy szentből itt sose lesz államelnök. Nem olyan a közeg.

- Akkor gondolom, akik a túlvilágon ilyen sátáni vezetők, azok ide reinkarnálódva a saját alvilági bolygójukra politikai vezetők, és milliárdosok, meg multicég igazgatók lesznek?

- Persze. Ez itt az ő világuk. Maguknak csinálták, a saját szórakozásukra és élvezetükre. Mi csak külföldi turisták vagyunk náluk. Átmeneti látogatók. Nem kapunk állampolgárságot, csak ideiglenes vízumot. Ami ha lejárt, visszatoloncolnak oda, ahonnan jöttünk.

- Ez megnyugtató. Nem vágyom arra, hogy itt éljek, újra és újra visszatérve a Földre.

- Sokan vannak még így ezzel. Főleg azok, akiket kihasználnak és megszívatnak az elnyomók, meg mindenféle gonoszságokat követnek el ellenük.
- Szóval egyszer, évekkel ezelőtt meglátogatott egy felsőbb szintű fősátán is, egészen pontosan a Tejútrendszer vezető Sátánja. A galaxis szintű vezető a sátáni hierarchiában.

- Eljött hozzád? Ide? A Földre?

- Aha. Benézett, úgy futólag egyik este.

- Hűha! Ez érdekes! És mit akart?

- Mit akart volna? Hát üzletelni. Tett egy ajánlatot, én meg udvariasan jeleztem, hogy nem tudom elfogadni, mert most más dolgom van. Meg amúgy sem szeretek másoknak dolgozni. Ahhoz túl önfejű vagyok.

- Szóval azt akarta, hogy dolgozz neki.

- Igen. Tudományos kutatóként és fejlesztőként. Ilyen lélekből kevés van a galaxis alvilági régióiban és nagyon kellene neki olyan szaki, aki ismeri az isteni tudást. De én meg nem azért jöttem le a mennyországból, hogy másoknak dolgozzak. Van egy feladatom, azt próbálom elvégezni, aztán már húzok is haza a felső világba.

- És mit szólt hozzá? Hogy nemet mondtál?

- Semmit. Tudomásul vette és ment tovább a dolgára. Amúgy nehéz dolga van az alvilág urainak, ha hiszed, ha nem. Mert ide többnyire csak a zöldfülű, meg ostoba lelkek reinkarnálódnak, akikkel nem nagyon lehet mit kezdeni. A profi, tanult lelkek mind a felvilágokban vannak, ahol jó az éghajlat, kitűnő a társaság és remek az ellátás. És nem szívesen jönnek el a mennyországból azért, hogy itt szívjanak a pokolban a sok bukott szamár társaságában. Így aztán itt folyton nagy hiány van okos lelkekből. Nem csoda, hogy a vezetők azonnal ugranak minden lehetőségre és próbálnak maguknak szakszellemeket szerezni, hogy saját fejlesztésekbe kezdhessenek.

- Mármint tudományos kutatásba?

- Persze. A tudás a hatalom, nem hallottad még ezt a mondást? Aki az okosabb, az tud jobb fegyvereket meg stratégiákat csinálni és az nyeri meg a háborúkat. A nyers erő semmit sem ér, ha szembekerül a csúcstechnikával. Ezért szokott előfordulni, hogy az okosabb lelkeket megkörnyékezik vagy egyszerűen elrabolják és próbálják a saját céljaikra fölhasználni. De erről nem beszélek többet, mert nem kell tudnotok róla.

- De téged nem akartak elrabolni?

- Nem. Amúgy sem lenne könnyű, mert vigyáznak rám.

- Azt mindjárt gondoltam. De honnan tudta a fősátán, hogy te itt, a Földön épp mivel foglalkozol? Hisz a galaxis hatalmas! Százmillió számra vannak benne lakott bolygók! Talán van egy besúgó hálózata?

- Úgy valahogy. Ő is hozzáfér az isteni mindentudáshoz. Futtat egy kereső programot az akashában, ami azt figyeli, hogy a fennhatósága alá tartozó rendszerekben a különféle teremtmények miket csinálnak. Milyen témákban foglalkoznak tudományos kutatással. Én meg véletlenül a munkám során leírtam egy olyan megoldást, ami neki találatot jelzett, és órákon belül el is jött azonnal, hogy állást kínáljon a saját bolygóján. Szóval ha valami értelmes dolgot csinálsz, és nem hülyegyerekként pazarlod itt az idődet, akkor számíthatsz rá, hogy megkeresnek és próbálnak beszervezni. Ahogy az amcsik is agyelszívást csinálnak. Sok pénzzel megveszik a tudósokat más országoktól, aztán fölfejlesztik magukat világhatalommá. Ez a szokásos eljárás...

12. TÁVOLBALÁTÁS

- Akkor most térjünk át egy másik érdekes témára, a látással kapcsolatos tapasztalataidra. Engem mindig meglepnek azok a húzásaid, amikor előre megmondod, mi fog történni. Például amikor filmet nézünk. Ezt hogy csinálod?

- Sehogy. Egyszerűen megtörténik. De ez nem jövőbelátás a szó valódi értelmében.

- Mármint az, hogy film nézés közben előre megmondod, mi fog történni, milyen meglepetés vagy váratlan fordulat következik, holott még nem láttad a filmet!

- Igen. De gondolj csak bele! A film már a tévében való vetítése előtt is létezett, videoszalagon vagy DVD lemezen, tök mindegy. Mert valakik, valahol elkészítették és sokszorosították, majd eljuttatták a médiumokhoz. Na most ha létezik, akkor benne van az akashában. A létezéséről tudósító eseményhorizontok, modulált időhullám rétegek pedig áthaladnak a lelkem időhurkain, tehát fizikailag léteznek a számomra. Az igazlátásommal ezért rá tudok fókuszálni erre az információra, és úgymond távolbalátással ki tudom emelni belőle a számomra fontos dolgokat.
- És az a legérdekesebb, hogy közben nem kell koncentrálnom. Csak szabadon, könnyedén, lazán hagyom rezegni, mozogni a figyelmemet és az magától rátalál a keresett megoldásokra. Nem szándékosan, egyszerűen csak megtörténik a dolog.

- Engem meg idegesít, amikor előre bemondod, hogy a fickóval most ez fog történni, hogy bemegy a 7-es számú ház kapuján, ahol fölmegy a harmadik emeletre és ott ez lesz meg az lesz. Holott ilyet képtelenség kitalálni, és nem következik a történetből!

- Majd a jövőben igyekszem nem csinálni ilyesmit. Tudom, hogy szereted a meglepetéseket. Csak azért produkáltam magam néhányszor, hogy lásd, ez is lehetséges.
- Ez tehát nem valódi jövőbe látás, mert a film információja már létezik a számomra, csak a tévében nem láttam még lefutni. Az igazi jövőbelátás az, amikor olyat tudok meg előre, ami még egyáltalán nem létezik, senki számára.

- Vagyis a távoli jövőben van! Ez a befejezett jövő idő!

- Aha. Ami még senkinek sem a múlt, az mindenkinek a jövő. Ugyanakkor mégsem lehet jövőnek nevezni, mert nem jön sehonnan, senki felé, hisz nem is létezik. A jövő az, ami felém jön, valahonnan közeledik. Ha pedig jön az eseményhorizontja, akkor az másvalakinek a rendszerben már a múlt! Így tehát lefutott meccs. Nem igazi meglepetés, csak még én nem tudok róla. De az Életfán keresztül elvileg azonnal megnézhetem, nem muszáj kivárni, míg a térbeli időhullámok lassan, fénysebességgel ideérnek hozzám.

- És láttál már ilyet befejezett jövőt? Ami még senkinek sem volt?

- Igen. Néhányszor előfordult már, meg az Isten is mondott nekem olyan dolgokat, amik még tutira nem léteznek, de ő mégis tud róluk valahogyan. Például azért, mert ő fogja létrehozni a dolgot vagy van egy időgépe, amivel előre látja ezeket a dolgokat. De ez a gondolatsor megint messzire vezetne és nem akarok beszélni róla. Az időgép is a tiltott témák közé tartozik. A lényeg az, hogy lehetséges, de sose fogjátok kitalálni, hogy működik.

13. BILOKÁCIÓ

- Akkor beszéljünk kicsit a bilokációról, amit korábban említettél. Hogy képes vagy egyszerre két vagy több helyen is lenni. Ilyenkor hogyan figyelsz oda a két különböző dologra? Időosztásos multitaszkingot használsz vagy mit?

- Igen, az időosztásos program futtatás nagyon hasznos tud lenni, és nem csak bilokációnál. Had mondjak el erre egy érdekes példát, ami nagyon régen történt velem, tizenvalahány évvel ezelőtt. Amikor még elég kezdő voltam az ezoterikus szakmában és épp csak elkezdtem a tanulmányaimat.
- Egyik nap, amikor épp meditáltam a szobában, egyszer csak, minden figyelmeztetés nélkül megjelent egy másik valóság a tudatomban. Párhuzamosan azzal a valósággal, hogy érzékelem magam körül a szobát. Tehát egyszerre észleltem, hogy fekszem a félhomályos szobában és csukott szemmel meditálok, illetve közben egy napfényes réten állok, nézem a virágokat és méhecskék zümmögnek körülöttem. Ez a második észlelés pontosan ugyanolyan éles és valóságos volt a számomra, mint a szoba. Szó szerint semmi különbséget nem tudtam tenni a kettő között. Kristálytisztán láttam és hallottam, ízleltem és tapintottam mindkettőt. A bőrömön éreztem a szellő simogatását, meg minden. A lehető legtökéletesebb élmény volt, ami gyakorlatilag megkülönböztethetetlen a fizikai érzékszerveimmel normálisan észlelt valóságtól.

- Érdekes lehetett. Ezt gondolom nem te csináltad, hanem úgy vetítették neked?

- Ja. Oktatási céllal, hogy lássam, milyen élmény. És hogy lássák, mit tudok kezdeni vele. Főleg azért, mert az egyikben feküdtem, a másikban álltam, de mindkettőben tudtam mozogni. És a gravitáció élménye is megvolt, a két testhelyzetemnek megfelelően.
- Szóval úgy meglepődtem ezen, hogy vagy fél percig nézelődtem és erősen koncentrálva próbáltam megállapítani, vajon melyik valóság az igazi? Most hol vagyok akkor ténylegesen? Mert azt valahogy nem tudtam elhinni, hogy tényleg két helyen lennék egyszerre. Rögtön rájöttem, hogy becsapós a dolog, de bárhogy figyeltem, tényleg nem tudtam semmi különbséget megállapítani a két valóság között. Mindkettő egyformán éles volt, ugyanolyan élethű, jó felbontású, interaktív, meg minden.

- És ez miért jelentett problémát neked?

- Gondold végig. Ha mindkét helyen ténylegesen jelen vagyok, két külön testtel, akkor egyszerre kell különböző módon reagálnom a környezetre. De mi van, ha összekeverem a dolgokat? Mondjuk elhajolok az egyik világban egy méhecske elől, de nem a megfelelő testemmel és beverem a fejem a másik világban a szekrénybe? Vagy ha egy testtel vagyok egyszerre két helyen, hogy fogom kezelni a helyzetet? Mit kell ilyenkor csinálni?
- Szóval volt min gondolkodnom, ezért inkább nem mozogtam, óvatosságból, nehogy bajba kerüljek. Inkább azon kezdtem el törni a fejem, hogy ha a két valóság közül az egyik csak illúzió, akkor hogy tudnám megállapítani, melyik az?

- Ez jó kérdés. Nem tudom elképzelni a helyzetet, így fogalmam sincs, én mit csinálnék.

- Mivel nem volt más ötletem, arra gondoltam, hogy visszapörgetem az emlékfilmet és visszamegyek az időnyomon addig, míg megjelent a kettős valóság képzete a tudatomban. Arra gondoltam ugyanis, hogy ha az egyik valóság csak vetített élmény, akkor azt valamikor elkezdték nekem vetíteni. Tehát amit előtte észleltem, az az igazi valóság.
- Így is tettem, és rögtön láttam, hogy pár perce még nyugodtan feküdtem a szobában és nyoma sem volt rétnek. Innentől kezdve biztosan tudtam, mi a helyzet. Úgyhogy az a szellem, aki csinálta nekem a dolgot, gyorsan kikapcsolta a virágos rét illúzióját és elégedetten távozott. Minden újra normális lett, hogy úgy mondjam, egyszerű.

- Egy valóság, egy felhasználónak.

- Igen. Azóta sem volt ilyen élményem és a misztikus irodalomban sem olvastam ilyesmit senkitől. Sőt, a mester és varázsló ismerőseim sem beszéltek soha ilyesmiről. Így nem tudom, másokkal is előfordult-e már ilyen.

14. ÉLMÉNY SZIMULÁCIÓK

- Egyszer beszéltél arról nekünk, hogy az akashában lehet futtatni különféle virtuális valóság szimulációkat, amik szórakozásra, tanulásra, kísérletezésre egyaránt használhatók. Mesélnél kicsit részletesebben erről?

- Persze. Sok különféle szimet futtattam már. Például egyszer kipróbáltam, milyen érzés erős dohányosnak lenni. Szörnyű volt.

- Ez hogy történt a gyakorlatban?

- Betöltöttem magamnak egy olyan élmény szimulációt, ami a nikotin függőség illúziójából állt. Az összes testi tünettel együtt. A füstszaggal, mardosó cigi éhséggel, meg minden. Nagyon szenvedtem tőle, és gyorsan megértettem, hogy tényleg borzalmas dolog bagósnak lenni. És nagyon nehéz lehet róla leszokni, mert tisztán éreztem a testemben az elvonási tüneteket is. Nem is futtattam sokáig ezt a programot, egy perc után kikapcsoltam, annyira nem tetszett.

- Még jó, hogy nem dohányzol.

- Az ember tüdejét tiszta levegő beszívására tervezték az istenek, nem ilyen büdös, mérgező szarokra. Senkinek nem tanácsolom, hogy rászokjon, mert aztán kínlódhat vele, míg leszokik róla.
- Aztán kipróbáltam olyan szimeket is, amikben a tériszonyomat próbáltam legyőzni. Például felhőkarcolók tetejéről ugráltam le és élveztem a zuhanást az utca felé. Meg városok, mezők fölött röpködtem csak úgy, testi mivoltomban, mindenféle repülő eszköz nélkül. Hol alacsonyan, hol magasan, egyre bonyolultabb manővereket végezve. Végül annyira megszoktam a röpködést, hogy már egyáltalán nem zavar. Persze ettől függetlenül, amikor először történt meg velem, hogy a fizikai testemmel is repültem, azért nem éreztem valami jól magam.

- Miért?

- Kíváncsiságképpen elmentem egy öt perces helikopteres sétarepülésre pár évvel ezelőtt. Nem zavart a nagy zaj meg a szél, meg a rázkódás, de még a repülés sem. Pedig a pilóta először vietnámost játszott, meg Kék Villámost, hogy úgy mondjam, aztán meg felvitte a gépet vagy 500 méter magasba és ott produkálta magát a város fölött. Szép volt a kilátás, de nem igazán tetszett a dolog. Nem volt tériszonyom vagy ilyesmi, hiszen addigra már sok órányit repültem élményszimulációban, még ennél vadabb manőverekkel is, ráadásul nem egy fémkasztniban!
- Az viszont komolyan zavart, hogy a helikopter nem siklik a levegőben, mint egy repülő, szép egyenletesen. Hanem tényleg olyan, mint egy daráló. Kétségbeesetten kapaszkodik a levegőbe és erővel próbálja felfelé húzni magát. Mintha kötélen lógna és folyton le akarna esni. És ez az erőlködés nagyon érződik a mozgásán. Szóval nem tetszett a dolog.

- De ki lehetett bírni.

- Ki. Szárnyas repülőgépet még nem próbáltam, meg léghajót sem. Ezek a földi repülő szerkezetek olyan kis törékenyek, meg gyöngécskék, hogy őszintén szólva nem sok bizodalmam van hozzájuk. Csoda, hogy szét nem esnek menet közben.
- Aztán kipróbáltam egy másfajta élmény szimulációt is, egy egészen hosszút. Egy hétig női testben éltem.

- A szimulációban?

- Igen. Virtuálisan. Kíváncsi voltam, milyen érzés.

- És? Milyen volt?

- Érdekes. Az egyik nőismerősöm fizikai testéről készítettem a maszkot. Mármint az ő testének formáját húztam rá a szimulációs program emberi test sablonjára. Ahogy a számítógépes programok is drótvázakat mozgatnak, amikre különféle bőröket lehet rátenni, igény szerint. Csak itt a maszk azt jelenti, hogy az összes érzékelés meg van. A látás, hallás, szaglás, tapintás, ízlelés, gravitáció, de még a hormonális rendszer működése is belül!

- Mint egy számítógépes avatárnál.

- Aha! Csak ez száz százalékig élethű, nem gyenge utánzat. Az első, ami feltűnt, hogy a női testnek magasabban van a súlypontja, mint az én férfi testemnek. Lehet, hogy azért, mert soványabb volt a test az enyémnél, nem tudom. De körülbelül 5-6 centiméterrel magasabbra esett a női test súlypontja, belül a testben. Nem a hastájékra, hanem följebb, nagyjából a gyomor tájékára. Ezért az volt az első, hogy meg kellett tanulnom egyensúlyozni benne. Másként kellett a vázat meg az izomzatot tartani és mozgatni. Ez elvett pár percet, mert gyorsan tanulok. Szépen átkonfiguráltam a megszokott mozgási sémáimat és onnantól minden rendben volt vele. Aki egész életében csak egyféle test használatát gyakorolja, az elképzelni sem tudja ezt az érzést. Egy teljesen másféle testben való életet.
- Aztán jöttek a komolyabb gyakorlatok. A női ruházat felvétele. A magassarkú cipőben való járás megtanulása. Ez sem volt könnyű, nagyon oda kellett rá figyelnem. És szerintem elég kényelmetlen dolog a tűsarkú. Még jó, hogy nem vagyok nőből.
- Aztán jöttek a hétköznapi élet szimulációi. A beszéd, a gesztusok, a sminkelés, a tisztálkodás, a bevásárlás, a cipekedés, a háztartási munkák, a munkába járás, a szex, stb.

- No! És...? Milyen volt a szex nőként?

- Pont olyan, mint férfiként. A női nemi szervek ugyanolyan érzékenyek, az ingerlésük ugyanolyan kellemes élmény és az orgazmus is ugyanolyan fizikálisan. Szóval a lányok nincsenek hátrányban a fiúkkal szemben, csak azért, mert máshogy néznek ki a lábuk között.

- És meddig voltál nő?

- Egy hétig. Körülbelül. Aztán mikor mindent kipróbáltam, ami érdekelt, kiléptem a szimből.

- És ez a fizikai tested közben mit csinált?

- Altattam az ágyon. Az élmény szimulációk nagy előnye, hogy nem muszáj őket valós időben futtatni. Fel is lehet gyorsítani a tanulási folyamatot, akár a százszorosára is. Tehát mialatt a fizikai testem számára eltelt körülbelül két-három óra alvással, addig a lelkemben egy hét eseményei pörögtek le, teljes részletességgel. Csak az unalmasabb pillanatokat ugrattam át a programmal, az alvást és várakozást például. Ahogy DVD nézés közben is beletekerhet a néző a filmbe, előre-hátra, meg amit akar.

- Ezek szerint a lélek elég nagy teljesítményű hardver ahhoz, hogy elbírja az ilyen gyorsításokat.

- Simán. Nekem legalábbis nem okozott gondot a több ezerszeres tempó sem. Egyszer megcsináltam azt, még gyerek koromban, hogy felgyorsítottam a gondolkodási folyamatomat a lehető leggyorsabbra. Amire csak képes a rendszer. Érdekes élmény volt. Pár másodperc alatt annyit gondolkodtam, mint normálisan órák alatt. Aztán visszalassultam erre a kényelmes tempóra.

- Ezt mindenki meg tudja csinálni?

- Persze. Elvileg legalábbis minden emberi lélek ugyanolyan. Hardveresen és szoftveresen. Szóval ha én meg tudom csinálni, akkor te is. Csak azért gondolkodunk ilyen lassan, mert ezekben a tohonya testekben élve ez a normális tempó. Hiába gondolkodom fénysebességgel, ha nem tudok olyan gyorsan beszélni, meg mozgatni a testem. A tömegtehetetlenség miatt. Ezért egyszerűbb inkább lelassítani és megszokni ezt a csigatempót. De miután meghalsz, és megszabadulsz ettől a búvárruhától, a túlvilágon simán visszagyorsulhatsz a normális sebességre. Vagy amit akarsz.

- Ezek a dolgok, amiket elmondtál, teljesen más megvilágításba helyezik az életet és a lelki működéseket a számomra. Azt hiszem, még sokat kell gondolkodnom a hallottakon.

- Tedd azt.

- Jó. De addig is, térjünk rá az interjú következő témájára...

15. BENNSZÜLÖTT MITOLÓGIA

- Az elmúlt években számos olyan publikáció jelent az Eseményhorizonton, amik paranyelvészeti módszerekkel magyarázzák a teremtés legfontosabb titkait, és olyan mély összefüggésekre világítanak rá, amik őszintén szólva teljesen elképesztőek. Már önmagában az a tény, hogy más nyelvek szavai magyarul értelmesek, és ezoterikus jelentésük van, alaposan felforgatta az olvasók lelki békéjét. Te mit gondolsz ezekről a kutatásokról? Mennyire tekinthetők helytállónak ezek az eredmények?

- Jól mondod, itt tényleg paranyelvészkedésről van szó. Tehát nem a hivatalos nyelvészet által elfogadott módszerekről és eredményekről, hanem valami egész másról, ami a bolygó nyelvei közti rejtett összefüggésekre próbál rávilágítani. Ez főként annak köszönhető, hogy a hajdan volt ősnyelv, aminek a legtisztább formában megőrződött változata a mai magyar nyelv, szükségszerűen mély ezoterikus jelentést hordoz szinte minden szavában. A magyarokra épp ezért különösen igaz a mondás, miszerint nem tudják, mit beszélnek. De most már egyre több olyan kutató akad Hunniában, aki kezdi valamilyen szinten érteni az anyanyelvét és lassan tényleg megtanul magyarul. Nem csak a szája jár, hanem tudja is, mikor, mit beszél.
- Az ősnyelvet, amit már az atlantiszi teremtés idején is beszéltek a földi emberek, régen úgy is hívták, hogy a mágusok titkos nyelve, mert szavai a teremtés titkait hordozták magukban. Innen ered a varázsszavak fogalma például vagy a szó által történő teremtés. „És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.” Régen a kimondott szónak ereje volt. Az volt a törvény. Most mindenki csak fecseg, hangoskodik vég nélkül. Sok a szöveg, kevés a veleje, mert a fejekben homály van, nem világosság.

- Igen, de ha ez tényleg így van, akkor elvileg a világ minden részén, a legeldugottabb bennszülött törzsek primitív nyelveiben is meg kéne találnunk ezeket a logikai összefüggéseket, nem? Márpedig eddig csak az európai és ázsiai nyelvek kapcsán olvastam ilyesmikről!

- Azért, mert ezeknek a népeknek a nyelveihez van szótára a kutatóknak. De megnyugtatlak, én tényleg azt tapasztaltam a saját kutatásaim során, hogy a legtávolabbi vidékek ősi nyelvei is tartalmaznak magyarul értelmes kifejezéseket. Legyenek azok afrikaiak, amerikaiak vagy akár ausztrálok.

- Mondanál egy-két példát erre?

- Persze. Nemrég olvastam egy könyvet az ausztrál abókról. Ebben az ősi bennszülött népek mondáit és mítoszait sorolták fel. Az ő teremtés mítoszaik nagyon hasonlóak a Bibliában leírtakhoz és az európai népek legendáihoz. A világ megteremtése, az ember megteremtése, a harc a jó és a rossz között, a vízözön, stb. Nézd csak, itt van a könyv (M. Clark Ashton: Abók, Trajan Kft, 2007, 1890 Ft). Leértékelve jutottam hozzá, mert a kutyának nem kellett, pedig tele van fontos és elképesztő összefüggésekkel, amiktől égnek áll a hajad, amikor megérted. Csak a példa kedvéért, mutatok belőle néhány időfizikás titkot.

Abók könyv borítója

- Időfizikáról beszélnek az abók? A bumeráng dobáló, elmaradott sivatagi népek?

- Biztos vagy benne, hogy olyan elmaradottak? Ezt a kis könyvet elolvasva bárki hozzá nem értő azt gondolná, hogy a hasonlóságok csupán a véletlen művei, és az ausztrál őslakosoknak aztán garantáltan semmi közük a magyar nyelvhez. De figyeld csak ezeket a leírásokat.:
- A teremtés szerintük úgy kezdődött, hogy a tér végtelenjében alvó Yhi, a Napistennő fülébe suttogott egy ébresztő hangot Baiame, Mindenki Atyja, s így született meg a világosság. Yhi ezután beragyogta a földet és elment a négy égtáj irányába, amitől mindenhol növények és állatok jelentek meg. Ezt a kezdeti időszakot a bennszülöttek úgy nevezik, hogy álomkor, vagyis álomidő, álomvilág, ami szerintem azonos a keresztény paradicsommal.
- Na most Baiame, amit úgy kell ejteni, hogy Bájami vagy Bájomi, az magyarul bá-jó-mi, tehát lélek-jó-miénk. Mindenki Atyja ezek szerint a mi jó lelkünk. Itt az isteni lélekre kell gondolni, a felső lélekre, mint minden lélek teremtőjére. Aki hanggal teremt, vagyis azt mondja: legyen, és lőn világosság.
- Yhi, amit Íhi-nek kell ejteni, az valójában két egymás után ejtett i betű. Egy hosszú és egy rövid i. Azért, mert ő az első í, az Isten másolata, a második kis i a teremtésben. Ő a helytartó Napisten, aki itt nőneműként jelenik meg. Mint a magyaroknál a Napba öltözött Boldogasszony. Yhi a teremtést azzal kezdi a felettese parancsára, hogy elmegy a négy égtáj irányába. Vagyis az időhurkából leágazik a négy első másolata, az arkangyalok.

- Ez érdekes, de lehet belemagyarázás is!

- Gondolod? Na figyelj! Valamivel később a könyvben megemlítik Baiame otthonát, Kurrilwan-t, ahol sosincs sötétség. Az angol átírás ne tévesszen meg, mert ez magyarul kurilvan, azaz kúr-él-van. Tehát csinál, él és van ez a hely, ahol az Isten lakik.

- Ez a térszerán pontos megfogalmazása!

- Bizony! Itt lakik és alszik Baiame, mint Krisna a lótuszlevélen. Van neki egy lánya, Bjallaburragan. Ő magyarul bal-le-bőr-rag-an, vagyis balos forgású leszármazott bőrrel borított égi toldaléka. Szerinted ez mi lehet?

- Ő... balos, bőrrel borított és égi...? Valamilyen másolati időhurok? Antitérszerán?

- Nem. A kulcs itt a bőrrel borított kifejezés, a bőr-rag. Ez az anyagi részecske lesz, esetleg az ember lélek részecskéje, mivel az időtartály felszínét borítja olyan transzcendens, égi bőr, a Taszítási Határ Zóna, ami olyan hullámtéri interferenciákból áll, amiknek eredő csavarodása a rendszer körül balos irányú.

- Tényleg! Hűha! Ez nem semmi...! De ezt lehetne úgy is ejteni, hogy bal-ra-bőr-ágán, nem? Vagyis balra csavarodik a felszíne az időszál ágán.

- Az ugyanaz. Ez a csodálatos a magyar nyelvben, hogy többféleképp felbontva a szavakat szótagokra és ragokra, ugyanazt az értelmét kapjuk, csak kicsit másképp elmagyarázva. Vagyis el se lehet rontani a megoldást! Mindenképpen rátalálsz, ha keresed, mert ez van. És nincs más!

- A ragot itt hogy kell érteni? A bőr-rag-an-t?

- A rag a magyarban a szóhoz ragott-rakott toldalék. Amit hozzáfűzünk, illetve ami lefűződik róla. Vagyis időszál leágazási rendszerről van szó, az időtartály belsejében, ami az égben, az an-ban lebeg. Hiszen minden anyag az univerzumban szabadon lebeg, ide-oda röpköd a téridőben, a porszemektől a bolygókig, csillagokig. Látod, az ősi abó nyelv ezen szavai nem primitív makogások, hanem magyarul értelmesek.

- De hát ez hogy lehetséges? Ettől minden történész idegrohamot fog kapni és fröcsögve tiltakoznak majd ellene!

- Csak nyugodtan. A tények makacs dolgok. Amúgy az abók azt mondják, szintén ebben a könyvben, hogy az őseik egy nagy kenuval érkeztek Ausztrália szigetére, keleti irányból. Lehet, hogy ataiszi túlélőkről van szó?
- Azt mindenesetre tudjuk, hogy a polinéziai bennszülötteknek is van magyar kapcsolatuk, mert az ottani nyelv egyes szavai is gyanúsan magyarosak. Ezzel mondjuk nem foglalkoztam mélyebben, de olvastam Thor Heyerdahl könyvét (Tutajjal a Csendes-óceánon), a Kon-Tiki expedíció történetéről. És abban láttam néhány magyarul értelmes, polinéz szót. Akit érdekel, járjon utána! Ne nekem kelljen már minden ősi titkot felfedeznem! Dolgozzatok egy kicsit ti is, gyerekek!

- Köszi! Majd utána nézek, amint lesz rá időm.

- Az abó mítoszban egyébként arról van szó, hogy a Kamilaroi törzs ifjú harcosa, Júniara elmegy Kurrilwanba, hogy találkozzon Baiame-vel és közben mindenféle nehézségeket kell legyőznie. Kamilaroi az ká-mi-le-ró-i, vagyis asztráltest vagy hullámtér, miénk, leszármazott és rovó Isten. Értelmesebben megfogalmazva: a mi leszármazott hullámterünket rovó Isten. A Júniara meg jó-n-i-ár-a vagy jő-ni-ár-a. Mindkettő értelmes és ugyanazt jelenti. A jó Isten áradata vagy felénk jövő áradat. Szóval az ausztrál bennszülöttek mítoszaiban is hemzsegnek a pontos időfizikai fogalmakra tett rejtett utalások. Ez neked elég bizonyíték?

- Nekem elég.

- Az ember megteremtésével kapcsolatban is nagyon érdekes a leírás. Baiame úgy alkotta meg az embert ebbe a világba, hogy elképzelte a testét, ami ettől nyomban valóra vált. És azért alkotta meg az embert, hogy legyen egy test, egy forma, amiben megmutathatja magát a teremtményeinek. Az állatoknak és az isteneknek. Vagyis az emberbe belehelyezte az elméjét, ami méltó ennek az ajándéknak a hordozására. Aztán később a férfi, mivel egyedül volt, társat szeretett volna magának.

- Ez az Ádám és Éva mítosz!

- Bizony. Csak itt kicsit pontosabban fogalmaznak, mint a Bibliában, mert itt nem holmi altatásos bordaműtétet végez az Isten a férfin, amiből aztán plasztikáz neki egy asszonyt! Hanem a férfi azt álmodja, hogy egy magas fa tövében fekszik. Ez az Életfa lesz. Szó is van róla, hogy a férfi ébren nem látta a fát, amikor lefeküdt aludni, és a fa folyamatosan változtatta az alakját, mint egy káprázat. Aztán a feje fölött látott egy furcsa alakú virágot, aminek a szirmai hosszúak és hegyesek voltak. Ez egy időhurok lesz, a szirmok pedig a tachionok. A fa törzse kettévált, ez a kettős felhasadás lesz a tachion törésvonalán, és a virág alatt két új ág jelent meg. A virágból ezután egy fej lett, a fa kérgéből bőr, a törzséből meg egy emberi test. Ez lett a nő, a férfi párja, akivel lélekben kiegészítik egymást.

- Ez egy másolati időrendszer születése az időhurokból.

- Eltaláltad. A Bibliában olvasható bordaműtét annyiból jó, hogy ott is egy ágszerű kinövésről van szó, mert a bordák ágszerűen hosszúkásak. Itt Ádám mellkasa az Életfa. További különbség, hogy a Bibliában azt mondja az Isten az emberpárnak, hogy uralkodjanak a földi élővilágon, míg az abóknak jóval bölcsebb tanácsot adott. Nekik azt mondta, hogy bár minden az enyém a teremtésben, de azért van, hogy a tiétek legyen. És mostantól nektek kell gondot viselni rá és törődni vele.

- Ez meg is látszik a két civilizáció közti különbségen. Az Európaiak végigrabolják és elpusztítják a világot, amit magántulajdonként kezelnek, míg a náluk bölcsebb bennszülött népek együtt élnek vele és vigyáznak rá. Hisz a gondjukra lett bízva.

- Így lesz egy kis megfogalmazásbeli különbségből nagy eltérés az isteni törvénytől és végül a világ pusztulása. Nem kellett volna megvágni és össze-vissza fordítgatni, meg módosítgatni az eredeti Bibliát, akkor talán nem züllik idáig a barbarizációtok.

- Aki nem a mestere, az a hóhéra. De jó, hogy ti rájöttetek az összefüggésekre és nagyrészt visszaállítottátok a megoldásokat!

- Ezért vagyunk itt. Nos, azt hiszem, mára eleget beszélgettünk. Jó sok témát érintettünk. Van még valami kérdésed?

- Millió kérdésem lenne még, de igazad van, most fejezzük be! Hagyni kell valami megfejtendő titkot a következő nemzedékeknek is. Ha lesz olyan, egyáltalán...

- Biztosan lesz. Mert mindig vannak túlélők. Ha nem is sokan.

- Köszönöm, hogy időt szántál rám, meg az olvasókra és ilyen érthetően, meg őszintén válaszoltál a kérdéseimre, mellébeszélés nélkül.

- Az nem szokásom.

- További jó munkát!

- Nektek is. És a térerő legyen veletek...!

Készült: 2010.07.

Következő írás

Vissza a tartalomhoz

- Google Eszköztárral küldve